Szeretünk Temesvár, de Udvarhely hazavár....

Hogyan is kezdjek neki a történetnek....... talán a legreálisabb bekezdés az lenne, hogy ecseteljem Csövike negyedórás reggeli késését. Végül is nem késett!!! -megmagyarázta nekünk, hogy az az idõeltolódás, amit mi érzékeltünk pontos karóráinkon és okos kis telefonjainkon az nem róható fel, mivel az õ otthoni ébresztőórája késett. Magyarán...-nem Õ a hibás. S ha nem hibás, akkor meg miért szidjuk. Megmagyarázhatatlan.


Pakolás, üzemanyag, radarérzékelõ es indultunk is Temesvárra Vásárhely fele, hogy Feri is a képben legyen. A hangulat az adott volt, bár az illegális hátsó sor ülésen legálisan bekötöttük magunk Endrével és ültünk mint a moziban. Jó magasan. Temesvár du. 6-ra érkezett elénk. GPS rendszerünk segítsége mellet hitelesen eltévedtünk a pókszerü temesvári körforgalmak centrifugájában. Najó.... senki ne szisszenjen fel, Én mondtam Csövinek, hogy ne jobbra hanem balra. Tette amit tennie kell, hallgatott reám.... oszt eltévedtünk. Nem jelentõs idõkiesés, -negyed 7, s már megnéztük a helyszint is. Lehel barátommal ismertettük rég meg nem beszélt történeteinket, ami azalatt történt, hogy nem találkoztunk. A temesvári rádió magyar adásának szerkesztõje, riportere. Elmentünk ebédelni, vagy vacsorázni, de kit is érdekel. Csövi villája beletört a sültjébe, Én meg Feri a flotirzoknis pacallal birkózgattunk. Megérkezett Ildi (aradi jóbarát meg sógorasszon ) és temesvári ismeretségét megvillogtatva kiskocsmába invitált, megismerkedve a helyi sörözési és hideg sonkáspalacsinta kiszolgálási szokásukkal. Uccu neki, már 8 óra, Ildi Toyotája hátsó ülésére felszedelőzködött az egéssz zenekar.... ismét ott voltunk az Eminescu terasznál és hordtuk is be a cuccokat. Zavarbaejtõen. Ildi vitte a gitárokat, mi meg a hangosítás többi alkatrészeit...... mondtuk is a "mûvészasszonnak" , hogy hujujujjjj.

Petya, kinek köszönhettük a meghívást még megvillogtatott egy kör sört, a terembõl Ágnes Vanilla interjúrészletei párologtak ki az ajtóréseken.... Fél 10-kor kezdtünk , majd 12-kor szálltunk le. Hihetetlen élménnyel gazdagabban. Szeretünk Temesvár! Jó érzés volt, ahogy táncra perdültek a fiúk-lányok. Jó buli volt.
Most Feri kedvéért és csakis az õvéért említem meg, hogy az elsõ visszahívásnál nekiálltam a Hey Joe-nak, mire persze társult is mellém, majd jött Endrike is, majd Õt közvetlenül követte egy nagy zenei kavarodás, Én, mint egy zavaros víz leiszapolásán kínlódó gyenge idegzetü vízímérnök, megálltam. Nem bírtam tovább. Feri szavaival élve, õ égett.... mármint pirult. Na sebaj, igy is jó volt, leszálltunk és buliztunk. Csövike kétnaposan használt francia zokniremekeit elcserélte két lányrajongója zokniaival, igy a zenekar akkori összvagyona csökkent egy francia de gazdagodott egy félboka nanózöld és egy rózsaszín bokazoknival Csövi lábain. Nem volt szép de látványos. Majd alvás Kingáéknál, reggel meg olaszos tojásrántotta, délben meg indultunk is haza. Csövi vezetett, bár szokatlanul nehezen ismert fel minket is. A sürü esõben és a felhõs, égadta szürkületben használt sárga, lehelletmocskos napszemüvegén keresztül a pirosat mindig zöldnek látta a útunk szemaforjain, megalapozva ezzel nem kecsegtetõ biztonsáérzetünk. Majd hazaértünk.
Mégegyszer köszönjük Petyának, Hajninak, Ildinek,Lehelnek, minden ottlévõ embernek! köszönjük Temesvárnak az élményeket!

Külön köszönet a zenekar nevében Demeter Elõdnek a segítségéért!!!

Pistike
(képek a www.orpheuszmelleklet.blogspot.com oldalán)