Egy gondolat volt az a valami, egy általa kialakított érzés mely képpé hunyászkodva ott lebegett az orra előtt. A feladat megoldása... ez volt a célja. Ha utoléri akkor bizton megoldódik valami. Hogy mi? -nem érdekes... ezen nem gondolkodott el, hogy mi lesz attól jobb, csak a makacsságába öltözött ördög súgta a válláról, hogy -nyomd, nyomd, nyomd... Alig sikerült visszakapnia a kormányt. A szekért húzó lovak is hátrakapták horkantva a fejük, az öreg meg moccanni sem bírt a bakkon csak nézett szembe vele a szélvédõn keresztül.
-a fenébe -gondolta magában és próbálta ismét vizuálissá tenni maga előtt a hirtelen elvesztett célt. Mert valaminek lennie kellet, hogy a lelkiismerete engedje tövig nyomni a gázt.
...
A rönkszállító megpördült az ütközéstől. A kis kombi meg átröpült az összekötött fenyőfa törzsek fölött majd hatalmas robajjal gurult be az oldalon.
A kamiosofõr ijedten szökött ki a kabinból és rohant le a füstölgő roncshoz. Az öreg is szuszogva érkezett és próbáltak egy nagyobb rést felfedezni az autón, ahol kihúzhatnák.... de nem volt bent senki.
Az összegyûrõdött autó üres volt.
