A késő délutáni csend teljesen belepte a folyosót, csak néha sietett el
egy csapat orvos vagy gyakornok suttogva . Itt a falak csendet
követeltek és mindenki ehhez tartotta magát akaratlanul is.
Ott ültek mindketten Jocó ágya mellet. Most találkoztak először és bár
nem szóltak egyetlen szót se egymáshoz mégis tudta az egyik a másikról,
hogy miért is vannak most ott mindketten. Elmerültek saját
gondolataikban, a szívritmust jelző monitor hangja meg egyenletesen
vágta ketté közöttük a szótlanságot.
Marcira gondolt, akit már két napja Vica nénire bízott ...és Anyáékra, a
fenyőfa árnyékában megbúvó kis falusi házban. Lopva átnézett a másik
nőre, hogy megpróbálja szemûgyre venni Jocó feleségét. Fiatal nõ volt,
aki görcsösen kapaszkodott egyik kezével a székbe és néha megigazította
idegesen márkás kosztümjét. Ma délelőtt érkezett és annyit még hallott
foszlányban ahogy az orvostól érdeklődött Jocó felől, hogy megállás
nélkül vezette hosszan a fél éjszakát a fővárosi konferenciáról és nem
bírja sokáig, nyugtatót kért.
Várták Jocó ébredését a mély altatásból, bármikor kinyithatja a szemét.
***
Két óra telt el vagy több is talán, nem tudta pontosan mert álomba
szenderült és így is csak arra ébredt, hogy bejött két orvos néhány
asszisztenssel és Jocó melletti műszereket figyelték és elemezték
feszülten.
***
Jocó ujjai megmozdultak majd lassan nyitotta ki szemeit. Mindketten boldogan és egyben feszülten szöktek fel.
Lassan felismerte mindkét nõ arcát és halvány mosollyal, halkan, nagyon halkan egy nevet suttogott -Eszter...
Mindkét nõ meglepetten nézett egymásra akaratlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése