Lenézett a Hegyről de nem látott semmit. Csak a felhők sûrû gomolygása
és fölötte a tiszta kék ég, ez alkotta akkor ott pillanatnyilag a
világot. A párás levegő, a fény és a tenyérnyi szikla, melyen állt.
Most érezte tényleg egyedül magát. Magára számított, a bátorságára, a cselekvő képességére, lelkiismeretére, bûntudatlanságára.
Tisztán tartotta az elméjét, hogy jobban láthasson el a horizontig és hogy majd csukott szemmel is érezze a felhők puhaságát.
Kitárt karokkal dőlt előre, rugaszkodás nélkül. Csípte az arcát a felhők rojtozott sûrûsége és a szél. Behunyt szemmel érezte, hogy lassul a zuhanása és vízszintes repülésbe megy át a szabadesésből.
Szép lassan ereszkedett alá, majd egy puha tenyér fogta fel. Békesség és nyugalom áradt belőle. Leült, fejét lábai közé hajtva karolta át térdeit. Egy porszem volt a védelmező kézben, mely szép lassan visszaemelte a sziklára.
Kinyitotta a szemeit és feltűnt a felhők rojtjai közötti mélyben a város.
Most érezte tényleg egyedül magát. Magára számított, a bátorságára, a cselekvő képességére, lelkiismeretére, bûntudatlanságára.
Tisztán tartotta az elméjét, hogy jobban láthasson el a horizontig és hogy majd csukott szemmel is érezze a felhők puhaságát.
Kitárt karokkal dőlt előre, rugaszkodás nélkül. Csípte az arcát a felhők rojtozott sûrûsége és a szél. Behunyt szemmel érezte, hogy lassul a zuhanása és vízszintes repülésbe megy át a szabadesésből.
Szép lassan ereszkedett alá, majd egy puha tenyér fogta fel. Békesség és nyugalom áradt belőle. Leült, fejét lábai közé hajtva karolta át térdeit. Egy porszem volt a védelmező kézben, mely szép lassan visszaemelte a sziklára.
Kinyitotta a szemeit és feltűnt a felhők rojtjai közötti mélyben a város.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése