Feri barátom már hetekkel elõre felhívta figyelmem, hogy -Pistike, fogd majd Rékát és gyertek Keresztúrra Mózsikácska elõadásra..... -Ja... ott leszünk, hangolódtam rá a Mózsikácska adta lehetõségre, igy koponyámban azonhelyben bekarikáztam a megadott napot, mit másnap elfelejtettem annak rendje-módja szerint.
Elõzményként...... Réka Mózsikácska rajongó! -ezt tudja Feri is...
Feri olyan mind egy katalógus........ tisztában van azzal is, hogy hamar felejtek, a "nagy napon" még jelzett a skype-on, hogy: "-Mózsikácskaaaa, 5 óra" – Híjnya.... néhány családi program azonmód keresztülhúzva, szükségszerü változtatások bevezetése...... -Asszony, gyerek, ma Mózsikácska a cél!!!! Lélekben megnyugodva tapasztaltam, hogy minden sínen. Eleredt az esõ.
Na nem baj, ez nem tesz semmit, egy kis esõ, kell a földnek meg mindnek, Mózsikácskára megyünk!
Havasesõ........ Réka inkább maradna, Encsi szintén....... a Mózsikácska projekt veszélybe sodródott, legutolsó mentség , hogy kiállok a család elé, mutatóújjal ég fele mutatva kijelentem, hogy mire Keresztúrra érünk sütni fog a Nap. Najó.... egyértelmü, hogy ki az úr a háznál, 10 perc múltán utban is vagyunk Keresztúr fele az Octin. Havasesõ az van, de sebaj....... kutyát érdekel.....
Ferkó Úr bajsza alatt mosolyog és húzza..... szeme csillog, átadja magát a hegedünek, toknak, vonónak..... látszik rajta, hogy négy-öt tündéri Múzsa simogatja, ostorozza..... négy-öt meg ül a fején, mert Ferkó Úr biza felszállna ....... -egyszerüen leköt engem is, ahogy ott négy zenész egybeolvad a dallamokkal, körbeveszi õket az áhítat.... énekelnek, mesélnek..... -Istenem, be jó lenne még egy kicsitt gyereknek lenni, táncra perdülni, – tocsogni pocsolyák vízében....
Hazafele Tóni is velünk jött, beszélgettünk zenérõl, tervekrõl... majd észrevétlen barátsággá formálódott az ismerettségi szint...... Réka és Encsi is megbékélt az esõvel...... egyértelmüen szép, mózsikás nap volt......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése