Ott ültünk Mészkõ Úrral egy asztalnál..... Mészkõ Úr súlyos történeteket mesélt.... néha féltem, néha élveztem hallgatni õket. Mészkõ Úr pedig élvezte elõadni magát... ahogy nézik a szemeit..., a karjait ahogy gesztikulál... -maga a történelem,gondoltam... bár néha eltévedtem a történések ezer águ folyamában, ültem és bólogattam, mintha érteném. Mészkõ Úrnak ez jót tett.... rendbehozta lelkivilágát, fortélyosabb lett, tiszteletre méltobb arcot öltött, mondatai után sokatmondó nyelv-csettintéssel adta tudtomra, hogy minden szónak óriási súlya van...... ritka beleszólásaim kedvtelenségre, merevségre ronditotta a beszélgetést. Beszélt Krétáról, a gyerekrõl...-jónevelésrõl, korlátokról ami a gyereknevelés korai és mozdíthatatlan alappillérei........ majd Krisztusi tekintettel óvva intett alapelveim erkölcsi tisztátalansága miatt..... faltam Mészkõ Úr szavait...
A szó magaslatán ült mellénk Víz Úr, ki teljes egyensûlyban , összhangban simult rá Mészkõ Úr történeteire, szemében locsogó igazságérzettel.
Majd Víz Úr észrevétlen Mészkõ Úr mellé ülve, mindketten feloldott hangulatban, -engem figyelmen kívül hagyva -folytak le a székrõl... fortyogva, sisteregve rágták az utat maguknak...
-Kivülálló!!! -mutattak rám elkenõdve fehéren, én meg csak néztem.... néztem.....
.... -mi van???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése