-Ezt neked hoztam Coffos, ajándék! –mondta az állatdoki barátom Béla, majd kezembe nyomta a füzetet. Meglepve lapoztam bele, Bélától soha nem kaptam ajándékot csak úgy. Nem tudtam mi lehet a füzet mögött. Ez a Béla maga a meglepetés –gondoltam... Pörgettem a lapokat, Sztálin nézett vissza rám olajos tekintettel a harmadik oldalról, nevetve próbáltam azonosulni az ajándékommal. Velem nevetett Béla is azzal az érdekes kacagással, amin csak õ tud , azzal az egyedi Bélás gurgulázással, mintha levegő után kapkodna…… idegen ember hanyat-homlok telepedne Béla arcára mesterséges légzéshez folyamodva , de Béla arcán ilyenkor mindig ott vannak a megnyugtató nevetés mimikái , mi tudjuk, hogy Béla csak nevet, semmi más….
A nyilaskereszt és a vörös csillag nézett rám a füzet előlapjáról,na meg valami golyóstollal írt krisz-krasz, én meg Béla kifürkészhetetlen agya járására próbáltam koncentrálni, -milyen közös oldalam lehet a nyilasokkal, talán a kommunistákkal, vagy mindkettővel, -ezt a Béla barátomat milyen ok és okozat késztethette arra a cselekedetre, hogy nekem egy Terror Háza – House of Terror füzetecskét ajándékozzon…. és úgy, hogy a büszkeség napsugárként sütött rám nevetõ, gurgulázó órcájáról.
-Oszt nézd meg jobban Coffos!-s ujjával a golyóstollal írt krisz-kraszra bökött,
-Dedikáltattam Neked.No, ennek fele sem tréfa, ez a Béla ura a helyzetnek mint mindig általában, rosszat sejtve próbáltam megfejteni az irományt. Valami vicc ez, gondoltam jogosan, mert Béla erre hajlamos, különös tehetséggel megáldott , ötletgazdag, hülyeségben kimeríthetetlen állatorvos, aki olyanra is képes, hogy egy alkalommal rám dobva egy pót-állatorvosi köpenyét, lökött be egy falusi portára mint fõ-fõ állatorvost, majd Õ, mint kis doki, beoltotta a sertéseket és a gazda jelenlétében diagnózis megállapítást kért tõlem, -én meg kívántam, hogy ott rohadjon meg, ahol van….
“Cofosnak……… szeretettel……..D Bill Gyula ….. “ –betűztem az írást Béla segítségével.
Hűha….. ez a Kapitány dedikációja… Nekem, mint Coffosnak…. Juhhhhé!!! -együtt gurguláztam Béla barátommal, igen, a nagy Bill Mester tollára vett engem, ez aztán a szép ajándék. Az, hogy egy Terror Háza füzetre dedikáltatott Béla, arra a következtetésre juttatott engem, hogy a napi bolyongásának két fő állomása lehetett a Terror Háza és az Old Man’s Pub és ebben nem tévedtem nagyot. Mindössze annyit, hogy a kettő közé még befért néhány sör.
A Félsziget Fesztiválon sikerült beszélgetnem néhány mondat erejéig koncert előtt és után Billel, majd dedikálásért odanyújtottam a Terror Háza, -Bélától kapott füzetecskét. Kisé meglepődött. Nem hiszem, hogy emlékezett volna arra, hogy már dedikált egyszer a fekete-vörös elõlapu füzetre.... Valóban nem mindenkinek hordozódik csak úgy a belső zsebében a "House of Terror".
Foto: Nagy Enikõ
-Bill dedikál a "Terror Ház" -ra.
