GarzoNap 14.

     A szerkesztõségben ülve mintha minden gördülékenyebb lenne. Vasárnap délután van, most ért be tizenöt perce, Anyáékkal töltött hétvége teljesen átértelmeztette a városi hétköznapokat. 
Ritka, de most úgy érzi ,hogy pihent testileg és lelkileg is.
A mobilja tompa zörgéssel indít az asztalon, Géza hívja.
-Szia, szia... na?... milyen volt vidéken? -kérdi mint mindig, rekecses hangon, melyből nem lehet tudni ,hogy jó vagy rossz kedve van épp Gézának.... -tudod, a holnapi anyagot bizton megkaptad, átküldtem.... -folytatja az előbbi kérdésére választ sem várva -figyelj a harmadik oldalra, fontos, hogy Jánosék cikke kétharmadban ott legyen, a fotóval középen nyolcszor tizenkettes méretben... - a szponzorok kihangsúlyozva az alján, ezt ne felejtsd, nagyon fontos.... a Főnök rájuk akar harapni... ez a lényeg -sistergi a telefon....
-jól van, huuu..... namármost.... köszi, jól vagyok -válaszol nevetve Gézának... -igen, szép téli hétvége volt és az a harmadik oldal is meglesz szponzorokkal hangsúlyozva, hogy a Fõnök is odalesz... mint ahogy szokott általában...
-nanecsináld -nevet rekecsesen Géza is, hallatszik ahogy kifújja a cigifüstöt....
                           ***

       Belépve a garzonba becsengetett Vica nénihez. Hallatszott a csoszogás és a rádió moraja. Vica néni magához ölelte, majd karon fogva húzta be a lakásba.
-mesélj, hogy vannak Anyádék? Rég nem láttam.... elvihettél volna - mondja vidáman, továbbra is fogva az õ kezét.... -drága jó öreg csontjaimat legalább egy kicsit összerázta volna az út, de majd máskor viszel... ugye?
-ígérem..... tényleg.... komolyan... és itt ez a kis csomag, Anya küldi... holnap mesélek, most rohannom kell, Marci fent egyedül van, jól van mindenki, szép tél van arrafele  -zúgja lélegzetvétel nélkül majd homlokon puszilja Vica nénit és rohan is fel a lépcsőkön a neonfényes folyóson a lakása fele.
Göndör fekete fürtjei hosszan hullámzanak utána.
 Marci egyedül van és mindketten hiányoznak már egymásnak.

GarzoNap 13.

        Reggel úgy érezte, hogy soha, de soha nem tudna kimászni a meleg paplan alól.... az ágy illata és a mestergerenda faragásának vonalai mintha valahol összefonódnának az alacsony mennyezetű szoba levegőjében, édes álmot szórva rá..... 

   A harangszó, mely a hívek készülődését igyekeztette, teljesen kiugrasztotta az álmot a szeméből. Lelkiismeret furdalása volt, elég rég annak már, mikor templomba volt utoljára.
A nemrég felújított fûrdõszoba kazánjában már lobogott a tűz. Marcit még nem költötte, hiszen vasárnap van... végül is Mamával aludt a belső szobában, Apa ez miatt a régi rúgós kanapéra szorult a nappalinak nevezett , régen a szövőszéknek helyet adó szobában a ház végében.
 Eszébe jutott az esti kártyaparti Dezső bácsiékkal a belső szomszédból és még érezte a forralt bor fahéj illatát.
Elnevette magát, hisz fölényesen nyertek asszonyokul  Klára nénivel, míg Apa és Dezsõ bácsi minduntalan a szerencse elpártolását hangoztatva kortyolgattak egész addig, míg a bor hatása nótafûzérrel tett pontot a partira.

Meglepetten észlelte, hogy a ház üres. A meleget árasztó napfény és az utcán egymást karon fogó, óvatos léptû öregasszonyok, az őket követő csendes beszédű öregemberek ünnepélyes templomba vonulása meghatotta.... olyan megnyugtató volt.
Nem akarta, hogy ez a varázs megtörjék. Soha.....
Mamáék is biztos a templomba mentek és vitték Marcit is. Őt hagyták aludni, rá is fért ebben a csendben.....
                                                       ***
A tornáncra kiülve az orgona és a kórus hangjának foszlánya hallatszott:

"...Boldogasszony anyánk,
Régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén
Így szólít meg hazánk:
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el... szegény magyarokról! ... "

GarzoNap 12.

        A hóba süppedt házat az útszéli magas fenyő illata veszi körül. A Nap ragyogása megtörik minden jégcsapon, a hideg és a szél éles foga bent tart mindenkit a házakban... csak Marcit nem... önfeledten építi a nehezen összeálló porladó hóból a hóemberét. 
Sziszifuszi munka ez a minduntalan összeomló hókupac emberré válása.
                                                              ***
          A ropogó tűz hangja és a régi képekkel átörökölt ház meleg hangulatot áraszt. Nyikorgó laskavágó hangja szivárog ki a konyhából.
-Vica néni hogy van? Mit csinál az öreglány? -kérdi Mama kinézve a szemüvege fölött, megállítva egy pillanatra a vágót.
-Egész jól viseli sorsát... talán az egyetlen a garzonban aki újságot rendel, rádiót hallgat, tévét néz... olyan mint egy pontos híradó -mondja nevetve hátradőlve.
Apa fát tesz a tűzre, majd visszaülve a barna fapadra ránéz az õ kicsi lányára. Szemében ragyogás de valahol mélyen ott van egy kis szomorúság is. Kint ismét havazni kezd. Hosszú ez a tél.
                                                             ***
Lassan eltűnnek a nyomok a hóban miközben a szél füstillatot fúj az ezernyi hópihék szárnyai közé.  

jeltelen utakon elfogynak a nyomok,
s fent a sûrû felhők násztáncot járnak,
a tél -eresz alá húzott- jégcsap fogai, konok
hangulatban csikorgó dallamot zárnak.
Befagyott tó tükre hullámtalan jaja
pirkadó kikelet hangtalan zaja
járja át a mezőt s annak fáit
a természet névtelen, kincses szolgáit.


------

GarzoNap 11.

      Az a másfél óra vidám zötykölődéssel telt. Vidáman énekeltek, Marci vékonyka hangja teljesen megtöltötte a kis utasteret. A Nap már álmosan készült elbújni mire feltűnt a falu templomtornya a domb mögül. Anyáéknak tavasszal lesz 6 éve, hogy kiköltöztek ide a panelból. Régi parasztház ragadta magához őket na meg az addig megtakarított pénzüket. Ráment az autó is, de most mintha mégis kisimultak volna azok a mély barázdák az arcukon, melyeket a gyár robotkarmai húztak a középkorú életéveikre.
A kert hosszan nyúlik hátra a befagyott patakig, az almafák mély didergésben sorjáznak a hólepte színig, melyet Apa épített saját kezűleg a ritka családi összejövetelek, kertbeli sütkölõdések helyszínéül. 

    Most az egész határ egy nagy fehér rajzlap, melyre ide oda egy egy bokrot, fát  rajzolt grafittal egy képzeletbeli kéz. 
A lombhullató erdő fái sûrû fésűként rendezik a mélyen szálló felhők fürtjeit.
Mama hosszan ölelte magához Marcit. Szinte ki kellet tépnie öleléséből Apa, hogy felemelve farkasszemet nézzenek, majd nevetve borostás arcához szorítsa.

A ház kéménye hosszan pöffentette füstjét a szürkületbe. Hideg éjszaka lesz.

GarzoNap 10.

     Anya üzent, hogy szeretné látni őket. Mi lenne ha hétvégére leugranának vidékre, a hólepte kis falucskába ott távol minden zajtól?... ahova még ritkán ér le a városi rohanás, ugyanúgy mint ahogy a busz is csak néha hoz  és visz néhány embert hetente egyszer. A falú határáig benyúló erdős rész is rengeteg gyerekkori emléket felidéz, a kirándulások illetve a magasles széles horizontjának belátásai mindig hatással voltak rá. 
Az óra akkor már kettõt mutatott a szerkesztõség falán. Döntött.
                                                                         ***
    Marci arca kipirosodott a hideg széltől, míg a padon várta õt az iskola melletti parkban. Az autók zaját hallgatta még mielőtt megjelentek volna a sarki épület mögül. Már amelyiknek volt valamiféle hangja, de az Anya Polszkijának hangos ketyegését bizony messziről felismerte. Bosszantotta a késés, Anya nem szokott késni, főleg mikor ilyen hideg van.
    A narancssárga autó mocorogva állt meg és õ vidáman ugrott ki majd megölelte Marcit. -Megyünk Mamához, igen... most indulunk- a behajított iskolatáska után tuszkolta Marcit is a hátsó ülésre, majd a Polszki mintha érezte volna ,hogy fontos része ennek a hétvégének, minden erejét összeszedve vidáman röffentett bele a városi délutánba.

...a szél harapta fáknak
fagyos zörrenése
karmolja útszéli tájnak
arcát,
hópaplan repedésbe.
 

GarzoNap 9.

Állt a tükör előtt és nézett szembe a nővel.... azzal a nővel, akivel most nem akar eggyé válni, hanem csak úgy játékból külső szemlélője lenni a másiknak.... igen, ez egy szép nõ.... vállig érő fekete fürtök... a fekete szemek kíváncsian néztek vissza rá, majd elnevette magát, hisz ez olyan hülyeség, végül is, persze, hogy jó nõ, ehhez nem fér semmi kétség.... najó, néha hisztis, néha akaratos de ez mit sem homályosít a fizikai megnyilvánulásán.
Kihúzta magát és hátrabiccentett fejjel kihátrált a kis fürdőszobából. Nem akart a látványtól szabadulni, szerette nézni saját kacér mosolyát. Na végre, van ilyen is neki.
Most valahogy dûlõre jutott a lelki világával. El kell döntenie, hogy mit akar, merre lépjen és hogy milyen áron tegye ezeket meg. Hogy képes legyen mindenre, amit elgondolt.
Most már tudja, hogy a karma végzi a dolgát, szabaddá teszi a lelkét és szabad lesz a szíve is... és milyen jó megélni ezt az érzést

GarzoNap 8.

... már többször gondolt arra, hogy elmegy. Ki vidékre, ahol újrakezdhet mindent. Nem akar többet a fájó emlékképekkel nap mint nap találkozni sem a járdán, sem a téren, sem a panel falai közt.... egyszerűen már nyűg neki ez a város. Szabadulni kell hogy szabaddá válhasson ott mélyen bent. Most érzi, hogy sírnia kell és erősen kapaszkodik minden hétköznapi gondolatba, hogy ne kelljen. Ott az a letört nyelű kávéfõzõ , a megcsorbult agyagedény, a Marcika képe a hûtõn egy pillangó mágnessel... itt már nem bírja tovább és kitör belőle a visszafojtott zokogás.
Elmegy. Ez már biztos. Itt és most eldöntötte. Talál egy kis vidéki házat a garzonért. Marcival is lesz valami. Muszáj ezt megtennie, mert hanem megfullad a bensőjét régóta égető tűz füstjétől.
Remegő kézzel elveszi a telefont,hogy felhívja Anyát... nem, inkább Vica nénit... nem.... Gézáékat... -az a legjobb, ha most nem hív fel senkit. Ezt még át kell gondolnia. Mit fog ott csinálni egyedül?
Lassan leteszi a telefont és hátradőlve lehunyja szemeit. Az álom észrevétlen simítja ki a homlokát.

GarzoNap 7.

     Hirtelen felriadva kapott a telefon után... még nem ébredt meg teljesen, nem is tudta hirtelen, hogy felvette vagy szembenyomta a készüléket. Nem akarta, hogy megébredjen a gyerek, ráhúzta a takarót majd felkelt. Péter hívta s lágyan hallatszott, hogy vonalban van -álló... álló, ott vagy? álló - szia...
Leült a konyhába és próbálta helyretenni gondolatait...
-szia, átjössztök ma este? 
-nem... nem hiszem.... talán... aludtunk, szia -motyogja vissza, s látszik, hogy még szédül a hirtelen ébredéstől.
-bocs, de gondoltam átjöhetnétek... vadas vörösborral, römi és Zsu is nagyon szeretné, ha átjönnétek -hallatszik dallamos hangja Péternek.
-ok, ok, rendben, majd még hívlak -s azzal nyomta is ki, hogy ne kelljen a suttogása miatt Péternek üvöltenie a telefonba.
Péter amúgy jó fej, együtt nőttek fel, majd jött az egyetem és közgazdász lett most meg tanít... közben az õ unszolására gazdasági rovatot is ír két hetente. Zsuzsát az egyetemen ismerte meg. Orvos. 
Marci mélyen aludt, a pokróc egyenletes mozgása jelezte, hogy nem ébredt meg. Egész délelőtt a hóban építettek valami biztonságosat. Marci szerint várat, szerinte meg inkább egy kis hajlékot. Mire teljesen átáztak és átfagytak meg is voltak azzal építménnyel s most ahogy kinézett az ablakon, még mindig ott állt a tér közepén,  tele a délelőtti kacagással .  

GarzoNap 6.

Vica néni gõzölgõ kávéja teljesen rendbe hozta. Vidáman kelt a reggel is és most ez a csoda teljesen átitatta az egész lényét. Ma vasárnap csak délután fut be a szerkesztõségbe korrektúrázni a hétfői számot, addig is az övé ez a nap. Marci hangja szórványban hallatszik át a másik szobából a vastag damasztfüggõny mögül. A nyári nagy garzonázás óta nem csukódik a közajtó és Vica néni egy nagy damaszttal regulázta helyre ezt a kis beosztási  hibát.
Vica néni tizenöt éves özvegységét éli a földszinten és Marci garzonbeli "nagyanyja" is mikor neki mennie kell vásárolni vagy szerkeszteni. Ilyenkor Vica nénihez adja be a gyereket... és innen van a néha kapott segélycsomag is melyet mindig meghálál a bevásárlások alkalmával.
-gyertek le ebédre, főztem mindhármunkra -szól Vica néni ránézve a vastag műanyag szemüvegkeret mögül... -Marci kedvéért megsütöm a szilvalepényt is, gyertek -mondja és angyali mosollyal végigsöpör kezével a kopottas viaszosvászonon...
-Marcika! Gyere, kimegyünk egyet a hóba! -kiáltja ragyogó szemekkel és olyan gyorsan tekeri nyakára a piros kötött sálat, mintha lemaradna a telelésrõl. A kis sporttévé az ország déli részének hó okozta elszigetelõdésérõl dünnyög.
Kézenfogta Marcit majd a tömbház bejárati ajtajától visszanézett... hallotta Vica néni elkopogását a konyha fele a lakásajtó túloldalán... érezte..., most megint érezte, hogy törõdnek vele ismét...
A vasárnapi délelõttöt megtöltötte az ezersugarú Nap. A katolikus templom harangszója rásimult a kisvárosra, megtöltve az egész medencét a békesség érezhetõ csodájával.

GarzoNap 5.

     -Hát ezt nem hiszem el... ezt nem.... nem hiszem el, most már ez is.... csessze meg..... -brrrrrrrr - nehezen nyögdécselt majd teljesen megállt a Polski  ketyegése ... -ez lemerült -gondolta és még egyszer elfordította a kulcsot...bár tudta, hogy a narancssárga dobozban nem maradt már egy fikarcnyi erő sem, de mostmár teljesen le akarta tudni ezt a dolgot, lerombolni ezt az egész szart ... -úgy csapta be az ajtót, hogy a ráhullott hó egyszeribe lecsúszott mindkét oldalról... bosszúsan leverte kabátjáról a havat majd kéklő tenyerét a zsebébe csúsztatta , úgy indult el az iskola fele.... ma egy ilyen nap volt.... a szerkesztõségben is dermedt volt a hangulat, pedig a reggel még jól indult minden, s egyszeriben csak annyit látott, hogy Géza komor tekintettel tartja távol a telefonkagylót a fülétől úgy ordított a drót másik végén a Nagyfõnõk .... ilyenkor õ kimegy és elszív egy cigit, hogy hátha lejár mire végez. Erre már csak egy ráadás ez az áramtalan kispolski is.
         Teljesen átfagyottan érkeztek haza. Marci arca piros volt mintha farsangi arcfestékkel kente volna be a tél karcos hidege. A hópelyhek mint ezernyi kis gyémánt, olvadtan gyöngyöztek a nehéz fekete gyapjúkabáton.

Tavasszal kitör
egy hang a szívből,
nyáron meg kihajol
Napsugár széléről.
Ősszel egy levél,
szélháton útra kél
téli telelésbe
bújva fehérségbe,
nyirkos zúzmarával
alszik csendéletbe.

GarzoNap 4.

(a harmadik rész itt)

       Géza átküldte a másnapi lapszám anyagát. Tizenkét oldalnak a szerkesztetlen vázlata, na meg ott egy csomagolt fájl a fotókkal.  Szereti ezt csinálni bár a lap nem annyira sikeres, még kisvárosi próbálkozás de szereti. Mindig is szeretett olvasni, gyerekkori emlékként még most is megéli néha ahogy esténként a fülébe szólt az apja hangjának édes drummolása, laza hanglejtése nameg azok az árnyékjátékok a kislámpa sárgás fényénél.  Mindig is érezte a homlokára lehelt borostás "jóéjszakapuszit" bár már az álomvilág rég lecsukta a szemeit....az akkori meséknek való megélése ösztönözte később az olvasásra, az olvasás imádatára... és eszébe jutnak ilyenkor azok a játékos reggeli fények is,  a falon játszadozó nyírfa ágainak árnyékai, a panelkonyhából kiillanó tea illatának élménye.
    Minden rovatnak a helyén kell lennie, fontossági sorrendbe rendszerezte, némán alkotta meg a hasábokat. Ilyenkor nem szereti ha zavarják, mindig egy képzeletbeli kéz mozgatja az õvéít s ha ezt az idillt valami megszakítja akkor nehéz újra megtalálni a kontaktust. -Délután mikor hozza el Marcit akkor rendezi majd Vica nénit is a pénzzel -tervezi gondolatban az elsõ oldal végeztével.  Ma utaltak s ezt most ugyanúgy kell megszerkesztenie, mindent a helyére tennie mint ahogy a rovatokat a fehér hasábon. Mindent elõre kiszámított lépésekként kell megtennie ha az anyagiakról van szó. Néha becsúszik egy kis számítási disztorzió  és ilyenkor jön be Vica néni segélycsomagja.
A szerkesztõség ablakait pettyes függönyként díszítik a játékos, szélkergette hópelyhek. Néha kinéz és a pelyhek között átsikló tekintete mindig megakad a háztetõkõn túli negyeden.                     A garzon negyeden.

... egy kiskabát s egy nagykabát
bandukoltak az utcán át
benéztek ide majd oda
árcédulákat forgatva.
A kiskabát a hóban állt
nagykabátra nem talált
s nevetve jött egy gondolat
egymásra gombolva gombokat.

GarzoNap 3.

 (az második rész itt)

Ott ült a Kökényesi út és a Bokros utca keresztezõdésénél sorba felállított padok egyikén. Bár mindent belepett az éjszakai havazás mégis le kellet ülnie egy kicsit. Érezte ahogy körbeveszi a hideg, ahogy zaklatja sapkája alól kikandikáló fürtjeit a fagyos szél. Ilyenkor eszébe jutnak a régi emlékek innen a térről.
Marci iskolacsengõje alig hallhatóan siklott bele a reggelbe a második utcából.
Igen... azon a nyáron mikor itt fogtuk egymás kezét, ahogy éreztem minden szavának dicséretét...... egy év múlva megkért már a gyerek miatt is, aki ott gömbölyödött a szívem alatt... azok az évek...és õ úgy ment el, ahogy jött... -gondolta  magában és akkor vette észre, hogy egy hógolyót gyúrt anélkül, hogy észre vette volna.... keményre és fagyosra, mint a hétköznapok.
Felállt és zsebre dugott kézzel dacolva a fürtjeivel játszadozó szél erejével nekiindult a garzonnegyednek. Az otthagyott hógolyó a padon csöndben mártotta bele magát a ráhulló pelyhek sokaságába és csak egy dalra emlékeztető füttyszó eredt a nyomába:

Azok az évek
ott sorba jöttek
s szívünkben ott volt
a múlt és a jelen,
 majd kiskocsit tolva
a Diós utcába
egy kézenfogott
szép szeptemberen.
De aztán szúrtak
az éles szavak
a fájdalom már
fájdalmat szült,
s engedtük kezünk
a zsebekbe csúszni,
minden mély csendbe
végleg szenderült.

GarzoNap 2.

(elsõ rész itt)

 

... hangos kopogás riasztotta fel olvasás közben. Agyába automatikusan kígyóztak a könyv mondatai de nem igazán tudta értelmezni. Behallatszott a konyhába az áramtalan csengőgomb szüntelen nyomogatása is. A kukucskálót Kinga torzított arca és lehellete homályosította.
-nézd - kezdi köszönés nélkül szinte félrelökve őt nyomulva az előszoba fénytelenségébe -nézd ezt a számlát, ezzel most mit kezdjek.... mivel fizessem ki a gazembereket? -lobogtatja a borítékkal összefogott ívpapírt. Ugyancsak nagy összeg volt de hát ez a Kinga fogyasztása.
Nézi Kingát, hogy most erre mit is kellene mondjon... vigasztalja? .... nincs erre szava már rég.... pénze meg kölcsönbe..... az pláne nincs... elég az õ gondja, hogy meglegyen a kis Marcival valahogy....
A számok fenyegetően hunyorogtak le az ívpapír aljáról -mi már nem vagyunk a tieid - suttogták bele a garzonlakás színtelen levegőjébe.

GarzoNap 1

...mindjárt kész -gondolta és befödte a rotyogó csirkeszárny paprikást. Az illat teljesen átitatta a kiskonyha tapétázott falait. Ez az a panel, mely már gyerekkora óta õrzi álmait, gondolatait s a valamikori csibész mosolyát a hétkõznapok itt törölték le az arcáról.

-Marcika, kész a kedvenced! -kiáltja a garzonlakáson keresztül majd csendben leereszkedik a kopott hokedlire...

Vica nénitől kölcsönkért pénzt a pénztáros unott arccal számolta, majd a kasszagép hangos csörrenéssel okádta ki az aprót. A szatyor aljában ott volt ami holnapig elég kell hogy legyen... -holnap majd fizetés, nem sok, de Vica néni talán még halaszt egy pár napot. Marcit kereste a tekintete. Marci a bejáratnál nézte az áttetsző gömböt a játékautomata tetején. Ez a nap egyenlőre így megoldódott, majd kibattyogtak a közért szétvillant ajtaján a hóba.

" ÚTON LENNI BOLDOGSÁG..."

.... a "reggel kilenc" órai találkozást a Dzsungelben a P. Mobil zongora futama ébresztette fel bennem, melyen szólt a teló és zörgéssel jelezte, hogy Zotyó van a jel másik végén....
Igen, Zotyó volt és kissé ijedten vette tudomásul, hogy se mi, se busz nincs a helyszínen , szal otthagytuk, elhagytuk, átvertük.... ott akkor ami minden eszébe juthatott az mind ott vibrált az orange hullámhosszán...! Nos , elgondolkodtam az ágy sarkán, hogy valamelyest összerakjam a mozaik kockákat az indulás megeggyezésérõl, ami semmi esetre nem asszociálta a délelõtti kilenc órát. Itt valami tévedésnek kell lennie....
Néhány telefon és kiderült, egyedül Zotyó van tisztában az indulás pillanatával. 
Fél egykor hagytuk el a várost.

... ennek így kellet indulnia :)

A hangulat az csodás volt, majd a szovátai töltő állomáson  vásárolt Zézétáppp CD (Dzsingisz akcentus) varázsolta hangulatosabbá az utazás csendjét..... mondom csendjét.... mivel SP teljes lehalkításban hatszor engedte hosszan, mert az elől a hangosnak tûnõ hangszórók a hátsó sorba fikarcnyi hanghullámot nem juttattak....
Váradig a hangulat életben tartását biztosította Zotyó áfonyás szoftver frissítője és a Staropramenn.... ott aztán Csövike torokfájása adott aggodalomra okot és ami nagyon riasztó volt a zenekar számára az az, hogy ezt a torok problémát Fássssy Ádám hangján közölte velünk.... a gyerek sürgősségin adtak nekije egy injekciót és szigorú diétával, alkoholmentességgel riogattuk az ártatlant....
Pesti éjféli megérkezésünk a XV-ik kerületbe minden nehézség nélkül történt.... volt két drb. GPS-ünk, az egyik férfi a másik nõi hangon közölte az útirányt, hogy tévedés ne essék....
A reggel mindenki szinte egyazon gondolattal kezdte a szombatot, hogy Csövike jól van-e.... és szerencsére széles mosolya a kockás simlédere alatt jelezte, hogy hatott az injekció, különösebb problémái nincsenek csak éhes....
Dél körül döntöttünk, hogy városnézésre indulunk..... Dzsingisz még egy utolsó hangolást indítványozott frissen húrozott gitárján még az indulás előtt, mely szakadást okozott. Ezzel már megvolt a kitűzött cél, Dzsingisznek vennie kell egy húrszettet... aztán irány a belváros.

lila, kockás, fekete, simléderes...... Dzsingisz még azt is elhitte, hogy jól áll neki...

Csövike egyre jobban lett és illegalitásra irányuló gondolatait osztotta meg velünk, hogy blattoljuk hosszan Budapestet.... melyet természetesen nem vállaltunk be.... főleg azután, mikor megállt egy rendőrségi kisbusz közvetlen mellettünk s abból kiugrált vagy húsz rendőr..... minden tekintetünk Csövire meredt, aki nagy természetességgel kijelentette, hogy úgy néz ki nem sikerült megelőznie a hírét....
Aztán a szürkület egyre több rendőrt és zászlós embert hozott szembe velünk, akkor tudtuk meg, hogy a szimpátia tüntetés egy napra esett a mi Budapesti jelenlétünkkel. Ennyi embert hömpölyögni életemben nem láttam.

az elsõ reakció, hogy hova ültetünk le ennyi embert.... a második: -ez már a kormány dolga....

Talán két órán keresztül vonult a fáklyás menet, melyben volt valami magasztos, valami félelmetes is, éreztem a levegőben vibráló több százezer ember gondolatát, hazafias érzelmét...
A Silenus Music Pubba lassan kezdtek betévedni az emberek, majd kilenc órai kezdésünk egész szépen megtöltötte emberekkel a színpad előtti kis vendéglátói részt..... a legszebb az volt, hogy rengeteg rég nem látott székelyudvarhelyi arc jött el, kik kint élnek.

a megvílágitás jó volt..... a hangosítás tökéletes!

A koncert nagy hangulatban kezdõdött és ugyanolyanban vagy talán még nagyobban végződött. Az csak hab volt  a tortán, hogy két kis kínai is ott mosolygott Endrének az első sorban. Szünetet nem tartottunk, egybe nyomtunk le vagy 100 percnyi dalt. Koncert után összepakoltunk, majd fogadtuk a kézfogásokat, gratulációkat.

Komolyan nagyon jól esett, adott egy erõt, mert ez volt az a hely, hogy nem tudtuk, milyen zenei igények lesznek a Silenus "túldíszített"" falain belül.... és sikerült.
Éjfél nagyságában átvonultunk egy nagy csapattal a közeli Ibolya korcsomába, ahol még egy kör sörrel, viccmondással ünnepeltük meg az est szép lezárását. Taxi és irány az édes otthon.....
A vasárnap délelőttöt a XV kerület körbesétálásával ütöttük el. Délután vissza a Silenusba az otthagyott felszerelésért majd onnan át az Old Man's Pub falai közé.

cigiszüneten kint.... mi betartottuk a január 1. jogszabályt.... :)

Tetszett a hely, nagyon hangulatos kis pub, melynek minden fala árasztotta azon zenészek nyomát kiknek a zenéjén nőttünk fel. Beszerelés és egy kis beállás, majd vártuk hogy a helységbe beszivárgó vendégek szép lassan betöltsék a teret. Pontban kilenckor kezdtünk, a bólogató fejek és tapsok visszaüzentek ,hogy itt nem lehet már semmi baj.... érkeztek olyan emberek, kik ott voltak a Silenusba is, ami szintén visszaigazolta, hogy van helye a mi kis muzsikánknak.

A repertoár végén boldogan omlottunk a karosszékekbe, majd jelezték, hogy még néhány dalra szeretnék ha visszalépnénk.... örömmel tettük meg, még három eljátszott dallal tettünk pontot az általam már nyolc éve megálmodott estnek. 

Az, ami ezt az álmot valósággá varázsolta sok ember közreműködésével történt, melyet ezúttal is nagyon köszönök, köszönünk.
Nagy-nagy köszönet Enikõnek és Gulesznek a felajánlott kedves kis lakásért! Nagy nagy köszönet a Polgármesteri Hivatalnak a felajánlott mikrobuszért! Nagy nagy köszönet azon barátoknak, kik anyagi támogatásukkal segítettek, akik bár megtiltották, hogy nevesítsem, de fontos helyen vannak a szívünkben! Nagyon nagy köszönet a családjainknak, kik támogattak! Nagyon nagy köszönet mindazoknak, akik drukkoltak nekünk, hogy összejöhessen. Nagy nagy köszönet Tibinek, Kettának és Zotyónak a fotókért. Nagyon nagy köszönet kik el tudtak jönni és kikkel együtt daloltuk el a "Kocsmadal" refrénjét.  Szal, egy nagy köszönet minden közremûködõnek, a Silenus Pubnak és az Old Man's Pubnak is a meghívásért......és köszönet a visszahívásért, mert ez is megtörtént! :)

Old Mans Pub Képgaléria ITT.

Silenus Pub Képgaléria ITT. 

"SOSE HALUNK MEG!"

"SOSE HALUNK MEG!"
A dalok nem változnak..... az előadók igen..... ezzel a gondolattal ünnepeltük meg szombaton az Orpheusz 15. születésnapját. Hosszú idő, de mégis gyorsan elröpült..... ez alatt a 15 év alatt bozontosabbak illetve kopaszabbak lettünk, régen a koncertek élményét a barátoknak és a szüleinknek most meg a gyerekeinknek meséljük. Megtanultuk az élményt átadni és fogadni.
Megtanultuk értékelni, hogy mennyire fontos a barátság és ennek a zenekari köteléke. Vidám perceket, órákat éltünk meg többségében ezen évek alatt, nem tántorítottak a félresikerült ritka pillanatok.
Köszönjük Nektek!!! :)

fotó galéria Picasa Web ITT!




képek: Bán Attila

ORPHEUSZ 15. SZÜLETÉSNAPI KONCERT

Meghívó

November 26-án, szombat este ünnepi koncerttel, tortával és pezsgõvel ünnepeljük a zenekarunk 15. születésnapját. Mindenkit szeretettel várunk a Jungle Étterembe 22.00 órai kezdettel induló születésnapi bulinkra! :) 

A szabadban... 2.

 ELSÕ RÉSZ ITT: A szabadban 1.


Nos, úgy illik, hogy tájékoztassam a nagyérdeműt, a felső tízezret meg a többieket arról, hogy mi is történt a Duna Deltában, ...igen... azokban a pillanatokban is, mikor mi a Kenderes kertben pityókaszedéssel vertük el a napot....
Hazajött Csövi és Dzsingisz a Deltából. Szemükben reménytelen csillogás, lélegzetük szapora és rémült, arcizom rángatta ábrázatuk állvigyorban tetõdzött .... mivelhogy megvilágosodtak, s az a nagy  megvilágosodás tudata  hasított elméjükbe, hogy dolgozni kell. Továbbra is...    ugyanis az átteleléshez megszámított halmennyiség jelenleg is ott úszkál a Delta langyos vízében.
Bevallom, meghökkenten hallgattam az egyhetes halászmeséiket, hogy a kis 40 centiseket visszadobták, hogy ívásra hadd érjék el a serdülőkort, a nőstény harcsákat visszadobták, mert ugye nőké az elsőbbség.... a hímeket meg azért, hogy tartsanak össze mint férfiak....  szal magyarán: NEM FOGTAK SEMMIT!
A baj az, hogy megrémültem én is, remegő kezekkel támasztom az asztalt, míg dudorászásom közepette kalimpálóm egykezesen a billentyûzetet... igen, felismertem magamban az erőt. Mert ugye az elõzõ írásban említett pityókaszedés alatti gondolattal hattam az univerzumra azzal, hogy ha már én a Kenderes kertben s õk a Deltában, akkor ne fogjanak semmit! Az átok ami fogott. Azóta próbálok csak jóra gondolni. Szépre.
Görög válság.... jujjjjjj, NE! , erre ne is gondoljak, mert még bekövetkezik.... huhhh....

 

elõzmény: A szabadban... (1) 

***

A szabadban....

      Most hogy eredeti kínai tornacípõben belegyalogoltunk az őszbe, vidéki szeretteink üzeneteire reagálva vettünk és még fogunk részt venni a mezõgazdasági termények betakarodásában annak rendje-módja szerint.  Az a gondolat cikázott agyamban a nálunk honos és úgynevezett pityóka szedése közben, hogy Csövi és Dzsingisz alázatos ábrázattal tolják a botjaik a víztükre fõlé a Deltában,  s ez nagyon nem hagyott nyugodni.... nem egyébért, hanem csak úgy..... hadd csuklásuk zavarja meg az ebadta halak horogra akadását ott a Duna Deltai fuvallatban....így ha már gondolkodni való idõ szakadt a nyakamba itt a Kenderes kertben a pityókaföldön, ebben a szép, verejték-pormegszálló melegben.... no... gondolok én rájuk, hadd szállja meg a csuklás a két kölköt...


-ahogy Apósom is megnevezte a Balu Park fái közt tengõdö, lógó, fityegő emberek ténykedését, hogy jobb lenne ha kaszálnának és nem holmi hülyeségre pazarolnák szobák falai közt ernyedt izmaik.... s valóban.... milyen szép lenne észak-koreaiasan megszállni kellemes hétvégéken az őseink falvainak határait, mindenki akaratától független nyelesszerszám birtokbavételét követõen....ahogy tudom, hogy a bölcs intelektuel észak koreai népesség hanyat-homlok menekül a hétköznapok irodáiból ki a mezõgazdasági telepre a hétvégén,  s ajaj, akadnak olyan társadalomból kiszorult egyének is a szocialistapista államban , kiknek a vasút karbantartása jut... mármint kicsipegetni a növényzetet a tartógerendák közül.... naugye-ugye.... ezt olvastam... s hogy ez kötelezõ az teljesen mellékes állapot, mivelhogy õk is a két kis kezük munkáját élik fel... ...nincs import. 
Nos a munka nem szégyen..... villan be Vlagyimir Iljics Lenin ábrázata, (avagy ahogy Ernõ barátom elemezte anno '89 elõtt történelemórán, hogy a "Nagy hatodik Lenin") ahogy mutatóujját az égre emeli, s ha belegondolunk itt az ideje, hogy visszaszoktassuk magunk a földhöz.... a biógané termékenyítette drága jó fekete anyaföldhöz, tudatosan, mert előbb utóbb a táplálkozásunk alapvető termékeiért a két kis kezünk munkájának gyümölcse lesz a nyerő. Nekünk is...
Nos ezt a pár sort nem az a tapasztalat íratta, hogy pityókaszedésem méltó ünneplése legyen, hanem, hogy Csövi és Dzsingisz halászként tenyerelnek a földön a Deltában, elnyúló testalkatban, szájuk sarkában deltai gyomnövényzsengével s közben pöcögtetik a Shakespeare bot végét, hogy hadd legyen meg az elméleti kapás-élvezet ... ........ s be jó lehet nekik... a többi csak körítés....  :)


... de azé a bió-pityókatokán es jó!!! :)

Múlik most az idõ

Múlik most az idő

Ülök a széken,
szemem egy képen,
agyamba már
beégett régen

Egy kis szoba
benne van minden
a múltam a jelen
sorjában, szépen.

Rfr.
Ha zöldel kint a mező
Majd megsárgul az erdő
Gondolatomban mindig ott vagy
Így múlik most az idő!

Ülök a széken,
a csend közepében,
suttog a szellõ
múlik most az idõ.

Hosszú az éjszaka
reggelre száll tova
minden mi álmomban volt
egy dalban helyet kapott.

web: http://www.orpheusz.blogspot.com


még több videó: http://www.youtube.com/profile?user=VassIstvan#g/u

TENGERPARTY KÉPEK ANNO 2011

 

Visszapillantó....

... hüha...
most néztem meg, mivel eddig valahogy nem tartottam fontosnak, hogy analizáljam magam az írásaimon keresztül, hogy 4 éves ez a blog.... azaz lesz szeptemberben... nahát kicsi a világ s röpül az idő s én semmit nem változtam.......... csak a fényképeim....
... talán még annyit, hogy második gyerekkoromba törpültem vissza, ott vagyok abba a titkos világba megszorulva, melyet magam hasítottam anno létezésem égbeszökõ korszakában.
... talán még annyit, hogy megtanultam felnőttként viselkedni..... avagy felnőttként gyerekeskedni....
... megtanultam letisztultan ereszkedni gyerekeim,  Réka és Ákos mellé a szőnyegre , hogy kirakjuk aznapi életfeladatunk apró darabkáit.
... megtanultam önmagam rosszaságában és jóságában úgy létezni, hogy ne bántsak.... ha lehet....

2007-ben még egy gyerekes apaként kezdtem írományaim digitalizálni, illetve írogatni, digitális kéznyomom  hagyva magam után a világhálón.... soha nem gondolkodtam , hogy jól vagy rosszul írok, nem is volt fontos és nem is lesz, mivel alakítható mindenki forma-lelkivilága.
Nemrég , egy hosszú estén, vidéken beszélgettünk egy erdélyi magyar irodalmi újság szerkesztõnõjével, K. A. költõnõvel a versírás, -avagy ne korlátozzunk.... - az írás megvalósításáról, az értelméről, a háttér világáról.
Többek közt egy dologban egyetértettünk, s ezen dolog nagyon meglepett mivel középiskolás koromtól tagadtam meg a verselemzés teljes megértésének megvalósulását ... akkor és most is abban a hiszemben nyeltem le az elemzések ezer írányú tankönyvpedagógiájának köveit, hogy úgy sem fogjuk megtudni soha, hogy a költő milyen lelki avagy háttér gondolattal indította el első sorait..... maga a szikra a titok............. a robbanás az ellemezhetõ......
'szal, nekem is vannak bepöccent perceim, melyek írásra késztetnek és ennyi..... nem magyarázom, mert nincs értelme senkit bonyolítani.... :))))

Ez lettem.

Köszönöm a látogatóimnak, hogy párhúzamban voltak velem, avagy akár kereszteztük is egymást valahol.... :))

2011

Székely Pajzs 2011 júni 26.

Nos, ez az új Vackor nevû hangszerem :)))
... egyedi, mert Ákos hozzakoppantott a kalapáccsal..... azóta jött be szokásba mindennapi mondóka: -kés, villa, olló, láncfûrész, kalapács nem Ákos kezébe való. :)))





fotó: Barcsa István

A FESZTIVÁL 2011

.... megszerveztük, ott voltunk, esett az esõ... de jó érzés volt a szomorú idõben mégis vidáman meglenni a fedett asztalok között s hallgatni olykor az épp játszó zenekart vagy az esõ kopogását a ponyvalapokon.... 

Ahogy Csövi barátom szokta mondani: "... de azé jól éreztük egymást..." :)

Ujságcikkek a fesztiválról (elõtte és utána):


UH.RO
Szász Attila
http://uh.ro/itthon/kozelet/6649-masodszor-is-vorosben-a-kek

Az udvarhelyi mini-rockfesztivál célja idén is a segítségnyújtás, mindezt pedig a zenén keresztül szeretnék megvalósítani. Június 9-én ajánlott a minifoci pálya felé venni az irányt.

---

---

A 2010-ben először megrendezett Vörösben a Kék karitatív zenei fesztivál elérkezett második kiadásához, ami egyaránt öröm a szervezőknek, a zeneszeretőknek és a segíteni akaróknak is. A tavalyi szervezés egy olyan feladat elé állította a szervezőket, köztük a főszervező Orpheusz zenekart, amit szívesen vállaltak be, ugyanis a segítségnyújtást az egyik legemberibb tulajdonságnak tartják.

Akkor a zenekar sem volt könnyű helyzetben: egy hallássérült fiatal műtétje mellett kisebb részben az ő elégett felszerelésük visszavásárlását is segítette a fesztivál.
Vass Istvántól, az Orpheusz zenekar gitáros-énekes-szövegírójától megtudtuk, az idei, június 9-én, csütörtökön sorra kerülő fesztiválra úgy tekintenek, mint egy jó példa egy politikailag szétszakadó városban, hiszen minden támogató és zenekar készségesen nyújtott segítő jobbot politikai nézettől, hovatartozástól, vagy éppen zenei stílustól függetlenül és egy csapatként állt össze a Vörösben a Kék mozgatórugója.
A tavalyi sikeres fesztivál megerősítette azt az elképzelést, hogy a fesztivál évenkénti megrendezést érdemeljen ki. Idén 5 lej a belépő, amit ismét karitatív célokkal vezettek be: a teljes bevételt az értelmi sérült gyerekekkel foglalkozó Orbán Alapítványnak adományozzák – éppen ezért lett a „Segíts, hogy segíthessünk!" a fesztivál mottója.

A szervezők köszönik az összes résztvevő zenekarnak, hogy minden anyagi honorárium nélkül is készségesen és örömmel elvállalták a részvételt. Az idei dzsessz, blues, folk-rock fesztiválon hallhatjuk majd az Orpheuszt, az Ég és Föld zenekart, a Monyo Projectet, a Gary Moore emlékzenekart, a Cold Taste-et valamint diákzenekarok is fellépnek, úgymint a Gloomy Afternoon és a Face Today.
Ugyanakkor köszönet illeti a polgármesteri hivatalt a szervezésben nyújtott segítségért, Tamás Edét (ex Macskaméz Blues Band) amiért újból elvállalta a műsorvezetői szerepet és a médiaorgánumokat amiért segítenek a rendezvény népszerűsítésében.

Minden segítő szándékú és zenét szerető embert várnak június 9-én, csütörtökön a városi minifoci pályán. Kapunyitás 19 órakor, beugró 5 lej: Segíts, hogy segíthessünk!

A fotók a 2010-es Vörösben a Kék fesztiválon készültek.

 ---------------------------------------------------------------------------------


Udvarhelyi Híradó
Antalfi József
http://www.szekelyhon.ro/magazin/osszefogas-a-zuhogo-esoben

Jóllehet a lelkesedéssel és a részvétellel nem volt baj június 9-én a második Vörösben a Kék karitatív zenei fesztiválon, de a zuhogó esőre való tekintettel néhány óra után abba kellett hagyni a koncertsorozatot. 94 fizető vendége volt a fesztiválnak, a jegyek árából összegyűlt 4700 lejt az értelmi sérült gyerekekkel foglalkozó Orbán Alapítványnak adományozzák.

A tervezett 8 fellépő zenekar közül az Ég és Földnek, Gloomy Afternoon-nak, a Face Today-nek és a szólóműsorral fellépő Simó Annamáriának sikerült befejeznie a koncertjét. Mivel már életveszélyes lett volna folytatni a bulit, elmaradt a Monyo Project, a Gary Moore emlékzenekar, a Cold Taste és a Dead Smile fellépése. „Remélhetőleg ez a szünet nem haladja meg az egy évet, mindenképp szeretnénk, ha az Udvarhelyi és környéki zenészek továbbra is az összefogás, a segítség jegyében lépnének fel legközelebb is” – mondta a helyszínen Tamás Ede, a koncertsorozat műsorvezetője.

Vass István főszervező kifejtette, hogy az áramütés veszélye már fennállt, ezért hagyták abba a koncerteket idő előtt. „Június 13-án adjuk át az összeget az alapítványnak, sajnos ezúttal csak csak ennyi gyűlt össze. Sokat tanultunk az idei fesztivál megszervezéséből, azon is gondolkodunk, hogy a következő fesztivál fedett teremben legyen megszervezve. Az is megtörténhet, hogy főként a hangulata miatt legközelebbi fesztivál a szentkeresztbányai termálfürdőn lesz, két napon át. Panaszkodásra most sincs okunk, mivel meglepődtünk, hogy ennyien is eljöttek. Köszönjük mindenkinek!” – fogalmazott a főszervező.

ADÓBEVALLÁS 2011

Tisztelt Címzett!
Mellékelten visszaküldjük a 2011. évi adóbevallását kijavításra. Ugyanis az “Eltartottak” oszlopba nem írhatja, hogy ”kormány, parlament, állami és helyi hivatalnokok és több százezer segélyes”.

Egyéjszakás kép

...nemrég küldték e képet e-mailon.... egy pillanatkép ... saját dal-megnyílvánulásom.

"...Egyéjszakás ez az élet, ha egyéjszakás dalba férhet,

egyéjszakás gondolatok, egy éjszakás dalba valók..." 




************

Vár, Fal, Császár és a többiek....

Igaz, ami igaz…. már rég nem írtam sem ide, se máshova, de a föld olyan gyorsan megpördül a tengelye körül, hogy néha kiesnek a gondolatok az ember fejéből, szétszóródnak anélkül, hogy leírásra időt adnának.
Most sem akarom tovább fejleszteni eme pördülések eszmei futtatását, az biztos, hogy a nyár már öregesen botladozik , elázott kabátja őszies párafelhõket ereget. Vizet azt szórt épp eleget körénk, falvaink népe tenyér õsszecsapással hesegetik a felhõket, bár nem jajdulnak de aggódni azért nagyon tudnak és megvan rá az okuk.

Ez a nyár is eltelt.

Lábunk alá vettük Európa egy kis részét, császári lábnyomokat tapostunk, királyné századeleji ágyában fetrengtem gondolatban, míg csendes hang búgta fülembe schönbrunn titkait.

Na meg a gesztesi vár és a fekete macska esete. Edit egy szellemi hang által vezérelve kettőzte a várlépcsõket lefele, vagy talán a fekete macsek meresztette szemeit az optikai zoom középpontjába mely oly nagy sietséget eredményezett rosszat sugallva nővérkém elméjébe. Tetszett a dolog, nevettem is rajta, mert én bíz egy teremtett lelket sem láttam harminc másodperccel elébb a vár udvaron, viszont az itthon digitalizált képeimen ott villant a vakuban két macskaszem . Ott volt az az állat, vagy talán csak egy macskabõrbe bújt Esterházy lélek. Nem tudni.
Szerettem ott lenni abba a kis faluba olyan emberekkel, kikre azóta nap mint nap gondolok. Olyan gondolatokat tanítottak meg, melyek barázdákat szántottak agyamba, úgy a szeretet mint a pozitív gondolkodás elmélkedése terén. Megtanultam, hogy a szeretet és a szeretni tudás a legértékesbb (megtanulandó) szellemi örökség, melyet bízony igyekeznek átadni olyan emberek, kikből sajnos kevés van a világban. Hál Istennek én ismerek ilyeneket. A Keresztszüleim.

Bécs sokszínűsége, császári pompája illetve tiszta villamosai, mély morajú metrói épp úgy megihlettek önmaguk valóságával, mint ahogy megihlettek mellém telepedő, tv-bõl ismert iszlám vallásúak és ahogy beszélték önmaguk vagy a német nyelvet.

A Stephan Dom úgy volt szép, ahogy a földből felbúvóban a metró aluljáróból elénk tárult önnön magasságában. Bár rohadtul bosszantott, hogy a benti képek nem sikerültek, azért lelki békémért elmondtam magamba egy magamfajta imát. Kint kerestem a falba szorult török ágyúgolyót, bár a tornyot restaurálták és takarva volt egy életnagyságu fotó-ponyvával. Igy hagytam a francba a golyóbist, lényegében ha azt mondják, hogy ott van, akkor ott van.
Réka nem győzte csak úgy magába szívni a nagyváros csillogását.
Schönbrunn valóságos látványpompája lenyügõzte, a Sissy láz teljesen magáévá tette. Innen számoljuk a családba befészkelõdött Sissy őrületet, mivelhogy Réka személyesen átélte a királyné-császárné ki és mivoltát. Rongyosra lapozta hazafelé a Schonbrunn kalauzt, minduntalan a Sissy festménynél idõzött és csodálta a fenséget.
Persze egy elkottyantás a Sissy film létezésérõl egy komoly kutatást eredményezett, míg ismerőseink körében megkaptuk mindhárom részét. Mert Réka igenis látni akarta a császári mozgalmasságokat, a királynévá vállás eszmeiségét.. Nosza, megvolt a film, egy nyugalmas hétvégén nagy családi egyetértésben hosszan néztük mindhárom részt, nem egy korszak meghatározó, oscardíjas alkotás de Rékának igenis nagyon bejött. Főleg a menyasszonyi ruha parádé az első rész végén, csuhajjjj. Nos… én szeretek informálódni a háttérrészletekrõl is, ezért utána néztem a film elkészültének. Persze Romy Schneider életútját is egybecsaptam eme vizsgálódásaimmal, majd jeleztem a második rész közepén Rékának, hogy a néni ott szívelégtelenségben halt meg öregebb korára. Ez van, így járt. -Szívelégedettlenségben halt meg Sissy?-tette fel csodálkozólag a kérdést… -nem, Õt leszúrták egy ráspollyal! – tettem helyre mindkettő híresség életvégének pontos okát merész nyugalommal.
Na de térjünk vissza Bécsi úthoz.
Az állatkert maga pompájával kerített körbe-körbe, zsiráffejek hajladoztak a fejünk fölött, csilivili majmok rikácsolták körbe a teret s mi ott csak néztünk ki magunkból. Szerencsére a csúszók-mászók birodalmát már nem volt időnk meghódítani, de a legyalogolt kilométerek után nekem nem hiányzott egy hideg-üveges tekintet .
Encsi magasba emelten óriáskerékről csodálta meg a bécsi horizontot Rékával és Edittel, míg én jó osztrák sört kortyolgattam a fém monstrum tövében Keresztapámmal. Oszt felröppentünk a Duna Torony forgó csúcsába. Szédületes volt ott lenni egy világváros legfelső csücskében.
Szép, mozgalmas, kalandos egy hetet éltünk meg.

Nahát biztos, hogy a fent leírtak nem egy útleírás írott és íratlan szabályait betartva íródtak, de olyat nem is tudok. Na de fogjuk rá, hogy ha tudnék, akkor sem az volt a szándékom, hogy “nyomkövetõ” információkkal bombázzam a kedves olvasót. Erre jó a turista kis-kalauz.
Nekem így izgalmasabb. S nektek?

VÖRÖSBEN A KÉK - koncert - Székelyhon.ro

Segélykoncert összefogásból

Katona Zoltán 2010. május 25., kedd 15:08 | Legutolsó módosítás: 2010. május 25., kedd 15:19

Legyen ön az első hozzászóló   | | |

Vörösben a Kék

Segélykoncertet tart nyolc székelyudvarhelyi és környékbeli zenekar június 4-én, pénteken 18 órától az udvarhelyi minifocipályán.

A Vörösben a Kék elnevezésű koncert bevételének nagy részét az Ég és Föld együttes énekesnője fiának fülműtétjére fordítanák, illetve az Orpheusz együttes megsegítésére. Az április 29-ei tűzesetben (elégett a Jungle Music Pub egyik raktára) az Orpheusz zenekar teljes felszerelése megsemmisült – a segélykoncertről azonban már korábban beszélgettek az együttesek, s a tűz után határozták el, hogy a bevétel egy részét a zenekar megsegítésére fordítják – tájékoztatott Vass István, az Orpheusz együttes tagja. A fellépő együttesek: Szimpla Kárpáci, The Bluzers, Shadows, Ég és Föld, Swingin Yard Quartett, Plan B, Mongo’s Blues Band, Orpheusz. A koncert után Kusmó buli lesz.

Árkosi kastélyfoglalás

… már az odaút rózsás hangulatban telt, az Opel Zafirába bekebelezetten néztünk ki fejünkből s a régi közösen “elszenvedett” utazások emlékeit elevenítettük fel. Lukács Tibi nyomta a gázt, majd én 129x elmondott tojásos viccemnek kezdtem neki 130x-ra. Mert ugye, Endre hallotta már 1996 óta, de Nagy Magyari Zoli nem… s ezen változtattam, ha már úgy is összezárva egy Zafirába kitünõ az alkalom… ( Endre nem így gondolta, s valszeg SP sem).
Útban voltunk Árkos fele, az Árkosi Kastély térfoglalása volt a cél egy pár órára. Meghívtak zenélni mi meg örömmel elfogadtuk. Andi hívott Szentgyörgyről, hogy jó lenne napos idõben a Színház épülete elé érni, mert ki van téve egy óriásbanner a zenekarról…. hogy legyen fotó, meg minden… oszt Árkoson eszünkbe jutott, hogy elfelejtettünk megállni… fotó elúszott…
A színpadi szerelés talán rekordidõ alatt megtörtént, meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy már nagyon vágyódtunk egy korsó sör után s a motiválásra ez egy igazi remek termék volt. Szívélyesen fogadtak, ezt örömmel konstatáltam és az a hír, hogy a Szíriai főkonzul is megérkezett a kis koncertünkre enyhe aggodalmat váltott ki bennem, hogy ha esetlegesen szíriaiul meghívna Szíriába hogy fogjuk egymást megérteni. Vele volt Groszu Magdolna a TVR1 magyar adásának bemondónõje, szerkesztője kivel egyet értettem volna mindenben, ha…. Szíriáról (is) kellet volna egyeztetnünk.

A koncert jó hangulatban pörgött hosszan. Huszonkét dalt játszottunk, a “Gazdagasszony Blues”-t láthatóan fordították a Főkonzul Úrnak, a végén a hátsó sorokban ülök előkerültek az első üresen hagyott sorba.

 A koncertterem barokk hangulata átitatta a lelkem, ének közben behunyt szemeim alatt megsárgult faliképek pörögtek földesurakról, drótkeretre feszített szoknyákba bújtatott dámákról. Lábam puha perzsaszõnyegen tompán ütötte a ritmust egészen a zenélés végéig, hol felébredésem közepette búcsúztunk az ottlevõktõl. A kastély igazgatója virág helyett egy-egy üveg kastélykertben termett gyümölcspálinkával ajándékozott, majd jövőbeli terveit és terveinket egyeztettük , remélem sikerül majd ősszel egy többkoncertes hétvégét összehoznunk.

    Szentgyörgyön még pizzarendelés és annak megsütésének türelmes kivárása közepette jó hangulatban fejeztük a napot.
Köszönjük Kopacz Attilának a szervezést és Henning Jánosnak a fotókat.

KÉPRIPORT ITT


*************************************************

Elsõ ábrázolt aurám!

Réka lerajzolt. Szabadtéri koncert, fényekkel, közönséggel és ami a legfontosabb, aurával a fejünk körül.
Réka most lessz 6 éves... ezért én nevesítettem a rajzon levõ hasonmásunkat, persze csak az Õ kedvéért ... hisz felismerhetõek vagyunk... nem?
Az aura dologgal meglepett... de ha van, akkor van!

ATRIUM CAFE - SZEBEN

A gyönyörűen felújított és megvilágított ó-város látványa egyszerűen olyan hangulatba ringatott, hogy lelkesedésem egyre meredekebb emelkedésnek indult az esti zenéléssel kapcsolatosan.
Este hét órakor a helyszínen voltunk, bár a mikrobusszal való megközelítés bonyodalmasnak ígérkezett az útlezárások miatt.
A kávézó menedzsere , egy széles mosolyú aranyos lány örömmel fogadott, majd könnyed szökkenéssel a mikrobusznál termett, bepattant a sofõrúr mellé, megkerülték a várost és egy más irányból megérkezvén, kellemes hátramenetben kifújta az utolsó monoxidot a motor és már pakoltunk is.
Az Atrium Classic Cafe egy csodálatos hely. Megfelelt az általunk képviselt stílusnak, érdekes hangulat megvilágítás, mosolygó pincérlányok, falra kivetített mûvészfotók fogadtak.
Csövike óriási megrökönyödésére elektromos zárral müködõ wc-ajtó tántorította vissza sürgős gyomormenési reakcióitól, majd egy távlati kapcsoló megoldotta könnyed problémáit. Ezen mai napig rágódom, hogy mi lehetett e megoldásnak a titka, hogy egy távoli fali kapcsoló megnyomása és egy gyors iramodás kettős működése tette csak lehetővé a wc-be való bejutást…. na persze ez még csak egy előcsarnok, majd jött egy lépcsősor, I. emelet, jobbra fordulás, tornánc, majd a végén a “toilet” felírat. Csövinek majd a világ végét jelentette ez a szépen megtervezett útvesztő.
A színpadot szépen beterítettük hangszereinkkel, állványokkal, egy gyors beállás, hangolás s máris röpültünk a kávézók, pubok sorjázásában ki a térre, néhány fotó és már hozták is a levest, másodikot a tér hátsó felében megbúvó étteremben, melyet mégegyszer köszönünk a Szervezőknek.



Kimondottan jóleső érzés fogadott visszatérésünkkor, többnyire magyar szavakat hallottunk majd minden asztalnál.
Szépen bemutattak, felvezették a zenekart s kezdtünk is 9.10-kor. Húsz dalt játszottunk gyors egymásutánban, a hangulat óriási, az érzés leírhatatlan. Saját dalaink refrénjeit énekelték. Bizonyos asztaloknál jegyzeteltek, talán újságírók.
Előre számoltunk azon lehetőséggel, hogy a kocsmai alapzaj adott lesz, legalábbis azon asztaloknál, hol nem értik a szöveget… de nem volt ilyen,ez meglepett ugyanakkor tetszett, ahogy figyelték az aktivitásunk.
Amúgy az sem zavart volna, hisz egyértelműen ki vendéglátó helységben zenélésre adja a fejét az nem is várhatja el a “színházi” figyelmet… a hangulat illetve figyelem az produkciófüggõ.

Majd két visszahívás és nagy taps után végre leülhettünk egy asztalhoz, rágyújthattunk és kortyolhattuk a körülölelő sikert és sört.
Néhány író, költő bemutatkozás, gratuláltak a saját daloknak és a bátorságnak, hogy mi liyeneket játszunk. Ezt megszerették bennünk első látásra, hallásra. A menedzserlány szerényen ajándékozta a plakátokat, mi meg autogrammoztunk mint ahogy a nagyok teszik a tévében.
Egy idős hölgy megszorította a kezem és megkért, hogy még írjak sok sok dalt. Nem találtam a szavakat. Néztem a szemeit és a szívem megtelt a boldogság maximumával.
Megígértem, hogy még írok, igen, fogok még írni!
Majd búcsúztam és Csövit hagytam kibontakozni a hölgy asztalánál.
Mindent köszönök még egyszer ezen irományban a Szervezőknek és az Atrium Classic Cafenak.
Az új zenésztársunk is remekül teljesített. Gyors pakolás vissza, SP-nek meg eszébe jutott éjféli harangszó hatására, hogy születésnapja van, Zoltánnak, hogy neki most múlt a névnapja,Csövinek, Nekem meg Endrének eszünkbe jutott, hogy milyen jó, mert hazafelé megünnepeljük… Benzinkút, sör és irány Székelyudvarhely…

képek: http://orpheuszmelleklet.blogspot.com/2010/03/atrium-cafe.html

Március 20.-án szeretettel várunk a G. Kávézóba, este 21 órától.


*****************************

Cseh Tamásról csak úgy.... csendben...

Soha nem értettem...... mindig kerestem a titok megoldását...
Az este, miután a gyerekek álomvilágba zuhantan feküdtek ágyukban, rájuk néztünk mosolyogva, csuktuk be az ajtót szép csendesen.
Az este, miután én is elringattam magam egy álomba, nyitott szemmel ülve az ágy sarkán Cseh Tamás dalai szólaltak meg bennem de úgy, ahogy egykoron is hallgattam félsötét szobában, átpréselve magam az igazi világból egy olyan helyre ahova Tamás dalai jelentették a belépõt.

Betettem egy DVD-t a lejátszóba, három óra kép és hanganyag, Cseh Tamás koncertjei, egyéni éneklései, fehér fekete hangok egy világos szobában, interjúk, riportok.
"Füst a szemében" megélése, ahogy a bakonybéli tisztáson ellopja az árnyékát egy árnyéktolvaj (Indiánok hívták így a fotográfust). Indiánként megélt kommunista nyarak, ágyékkötõben vásárolt kenyerek a bakonybéli közértben a 80-as évek tájékán.
Idõs kamaszként is eljátszott bölcs indián.
Idõnként innen született vissza abba a nagyvárosba, ahol társasház-hangulatban megszülettek a Bereményi Géza-Cseh Tamás dalok.
Soha nem értettem a dalok tisztaságának eredendõségét. Bereményi homályos várótermei, metró állomásai, Vízi és Ecsédi, Désiré és Antoiné élet megélései mindig átlöktek egy más világba.
Az este ott voltak a dalok szép egymásutánban, hallgattam, inkább hallgattam mint néztem és éreztem ahogy a fejemben filmkockákká gyúrodnak a történetek.
Rájöttem, hogy Tamás megélte a dalokat. Nemcsak elénekelte, ..... ott volt bennük.
Egy interjúban mondta, hogy soha nem róla szóltak Bereményi szövegei, hanem olyanokról, mint Õ is volt.... ezért játszotta úgy, mintha egy kicsit ott lenne a sorok közt a Tamás, amilyennek szerette megélni önmagát. Nem volt jó gitáros, szívből pengette a húrokat.
Megértettem, hogy benne kell lenni a dalokban. Megértettem azt a varázst melyet akár sámáni erőknek is érthettem egykoron, ahogy a szöveg átalakította az ember elméjét, kikapcsolta, történeteket villantott fel az agy mindkét féltekén.
Az este éreztem -az ágy sarkán ülve- Désiré belépését a szobába, vagy talán nem is Õ, hanem én pottyantam a Blaha Lujza tér közepére, sodródtam le a metró mélyére vele és Antoinéval, az árral.... a megélt szenvedéllyel.
Éreztem Ica édeskés illatát, Szabó Kálmán vodkaszagú leheletét, Bíró Imre munkáskezü markolását, a többiek zuhatagát, mélyrepülését, ott láttam az összes Nõvérnek megírt levelet az aluljárók sötétjére felaggatva, betűztem az utóiratokat az ámolok, démolok, gédúrok sorjázásában.

Leült Encsi mellém az ágy sarkára, együtt néztük és hallgattuk meg az utolsó képkockákat és hangokat, a fiatal Tamást egy világos szobában dalolva.
Magunkra húztuk a takarót, lehettünk akár többen is, álomba ringatott a megélés.
Holnap lennél 67 éves Tamás...


------------------------------------
Cseh Tamásról csak úgy... csendben...


Egy pokrócba csavartuk magunk
s ültünk az ágy szélén csak úgy,
Őt hallgattuk és ábrándoztunk
Ketten egy ágy szélen, télen.
Fejünkben filmkockák
Kezünk egy érintetlen tájon,
Szemünk ott volt Tamáson.


Egy idő után lefolyt a polcról a tévé,
már nem ketten voltunk,
kezünk fogta Antoiné és Désiré...
Ott voltak csendben, halkan,
bezártan minden dalban.
Ott ültünk egy ágy sarkán,
pokrócba csavarodva csak úgy, némán.


Megtelt szép lassan a szoba,
váróteremmé rongyosodott minden fala
tűrtük némán ahogy karcolja az idő
elménkbe a sorokat, ahogy dalolta Õ.
Fülembe súgta Antoiné, hogy mennek
a Blaha Lujza térre, ahol megszülettek.
Csendben buktak át egy dalon,
dalolva tűntek el, Icát fogták karon.


Ott ültünk ketten pokrócba csavartan,
a Tamást hallgattuk félsötét szobában,
Ahova beléptünk, váróterem és füstje,
Irén is ott volt meg a Bíró Imre,
kalapban Géza odébb egy sarokkal
zsebébõl kilógó, kígyózó sorokkal.
Hátra feküdtünk. Vége a dalnak.
Intettünk búcsút csendben a Tamásnak.

----------------------------------- 2010. január 21.

Ülöncködés...

"... egy kis szoba, benne van minden,
a múltam - a jelen,
sorjában, szépen...

ülök a széken,
a csend közepében.
Csak suttog a szellõ,
múlik most az idõ...

Ha zöldel kint a mezõ
s majd megsárgul az erdõ,
gondolatomban mindig ott vagy,
így múlik most az idõ..."

(Múlik most az idõ - saját jegyzés -részlet)


----------------------------------------------

Fesztiváloztunk...

ZENESAROCK – Fesztiváloztunk…

Rockfesztivál Szentegyházán december 29… ilyen jól rég nem éreztem magam, gondoskodott róla három zenekar.
Megérkezésünk után nem sokkal rég nem látott barátokkal találkoztunk, kiknek nagyon megörvendtünk, hiszen elmúlt 5 év is a közös Tusványosi buli óta.
Igen, ott jártam el a páromnak a “Tûztáncot” és a “Gyula Blues” is ott ihletõdött egyértelműen Gyula barátom hatására, kinek azóta is lógok egy „Ciuc” polóval… naszóval, sok minden történt ott és akkor.
Hát most itt volt Gyula is, Mongó, Marci, Csabikáék, meg a feleségek, várandósak is, jó volt látni õket, ahogy családiasodnak.
Míg a zenekarok a beállással, erõss riffekkel tömték tele a termet, egy kislány trikóján akadt meg a szemem “ki a jó? Légió!” felírattal… igen a kis fanok is ott voltak. Tíz órára megtelt a terem, leoltódtak a lámpák és feldübörgött a Mennydörgés zenekar Lövétéről. Egyszerű srácok, kik besorakoztak a rock katonái közé, berobbant a közönség közé az energiájuk, Osszián, Pokolgép dalok dobütemei döngették a falakat, a dobhártyákat. Egyszerűen jó volt nézni őket még akkor is, ha nem teljesen fedte a metál nyers hangzásvilága a szeretett stílusomat, jó volt nézni, hogy élvezik a zene minden egyes hangját, egyszerűen odaolvadtak a színpadhóz, eggyé váltak a teremmel. Szép volt fiúk, éljen a rock!
Szentegyháza veteránjai követték a lövétei srácokat, a Légió. Velük még a fesztivál elején beszélgettem miközben a falra vetített képeket néztem, ott a falon hosszú hajú kemény legények néztek vissza rám széles mosollyal, fiatalon. Most meg kopaszok és apák… egyetlen kivétel az énekes lány, kiről kiderült, hogy az Õ lánya a Légió polós kislány.
Endrétől sokat hallottam a kilencvenes évek Légiós koncertjeikről, a P. Mobil és saját dalok székelyhoni müvelõiként lettek ismertek és kedveltek Szentegyházán. Most ez érződött, hogy 16 év után egy olyan csapat lépett a színpadra, kikre sokan nosztalgikusan tekintettek. Megtapsolták õket, örvendtek nekik, mert a Légió most egy kicsit az övék volt.
Jól kiénekelt dalok, erõs hangzás, a slágeres rock refrénjei csurogtak le a színpadról. Hátranézve láttam, hogy énekelnek a nézõtérrõl, a régi hangok-régi sorok lassan eszekbe jutottak. A végén sorozatos és megérdemelt visszahívások…. igen, itt láttam-hallottam, éreztem azt, hogy ennél nem kell több semmi -ahogyan szerették és visszaszerették őket-, bár érezhető volt a 16 év szünet de ez senkit nem bántott. Igen, ez kell egy zenekarnak, ez kellet nekik is…
Harmadik zenekar a Mongo’s Blues Band. Mongó régi jó barátom, van már 7 éve is, hogy együtt jammeltünk egy kis mezei fesztiválon, a nagy pusztán, ahol a generátorok puffogása adták az alapritmust, a Hey Joe-t játszottuk akkor, voltunk vagy tízen a színpadon, jó volt, szép volt de gerjedtünk is … (most míg a zenekar beállt ez a fesztivál jutott az eszembe). Mongó a vállára akasztotta hófehér Fenderét, Radics és Mobil dalokat kezdett játszani. Nagyon meglepett és nagyon melengette a szívemet ahogy ott nyomták többek közt a Zöld Csillag-ot, majd a HBB -s dalok következtek…. Ilyet rég nem hallottam, tetszett nagyon… csodálatos volt, kellemes meglepetés, erre nem számítottam, hát igen…. átkaroltam a párom derekát és hallgattam őket, ahogy ezzel a kisvárosi egyszerűséggel, de példaként sugározva magukból azt az erőt, hogy így is lehet játszani… szerényen és szívbõl!
Nem kritikusként írom e beszámolót, mert nem áll módomban kritizálni és hadd legyen az más dolga, nekem mindhárom zenekar tetszett úgy a maguk apró kis, hanyagolható hibájukkal, csodálatos gazdagságukkal együtt. A végén feltették a koronát, mindhárom csapat színre lépett és elénekelték a Piramis Ajándékát közösen az ottlévõkkel. Egy terem, egy dal, egy közös hang.
A hangulat leírhatatlan volt számomra. A fesztivál végén a gratulációk. Mindenki kezet fogott mindenkivel. Velem is, pedig tudták, hogy nem zenészként mászkálok a zenészek között, mégis nevemen szólítottak számomra ismeretlenek is, örvendtek, hogy megszületett és csodálatosan végződött a fesztivál.
Nem utolsó soron köszönöm a hangulatot a szponzoroknak is, megemlíthető az az önzetlenség, hogy a zene fölötte állt az anyagi igényeknek a zenekarok részéről és ingyen vállalták a részvételt.
Szép volt fiúk, szép volt szervezők, szép volt közönség…. legyen ez írányjelzõ a sznoboknak.
2010-ben találkozunk!

ZENESAROCK 2009. DECEMBER 30.
————————-
BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK, VISZLÁT 2010-BEN!
Tisztelettel
Vass István “Pistike”

————————–

2009 záróakkordjaként a 2010-rõl

Szervusztok!
Bár hanyagoltam kisé az oldalt, azért mint egy kis évvégi lezárást, írok néhány sort.... zeneileg és nemcsak, egy sikeres évet zártam, zártunk!
Nemzenei életemre büszke vagyok, egyre büszkébb! :) Családom szép és jó! Réka okos és gyönyörű, meglep néha a gyermeki tiszta eszmefuttatásaival, Ákos meg egy utolérhetetlen kistörpe ki rímekbe szedett hanglejtéseivel adja tudtomra tetszését és nemtetszését. Azt hiszem mindkét gyerekben fellelhetõ a zenei véna, a ritmusérzék, igy feladatommá válik és zenész keresztszülök feladatává, eme csirák feltörekvését rögmentessé tenni :)
Elménkben megálmodott családi fészek építéséhez közelebb kerültünk, persze még alapokban, de már a realitásba is kivetíthetõ törekvéseink megvannak.


Zenei megélésem 2009-ben érdekes volt, Orpheusz szemszögből is elindult a gépezet és persze nagy tervek elébe nézünk, először is befejezzük januárban a lemezt, lesznek változások a hangszerelésben is és nem utolsó sorban -a napokban értesítettek, hogy körvolalazódik több Erdélyi nagyvárosbani zenélés, melyet már régóta szerettem volna... Vásárhely, Kolozsvár s talán Szatmárnémeti is belefér, majd a bánáti és a Pannon síkság -tér és zenei- hódítása vár a csapatra.
Saját útjaim tovább bontogatom, Fodor János barátommal tervezgetünk több gitárestét saját dalainkból álló repertoárral, a blues es az indiai zenei világ találkozása olyan dalokban, melyet keveset vagy soha nem hallott még a nagyérdemű...
Szalai Attila barátom javaslatára pedig egy Cseh Tamás estet szerveznénk néhány városombeli zenésszel... "Cseh Tamás-Cseh Tamásról"
Ami az idei évről átcsúszik 2010-re, mentségül annyit, hogy jobb lessz! :)

B.U.É.K. Mindenkinek!

DECEMBER

ZENESAROCK – December

Decemberben mindenki körül felpörög a valós világ, ajándékszatyrok hónapja ez, a jövőbeli tervezgetéseké, a család szétszóródott tagjainak találkozásáé és a Karácsony Ünnepe.
Ilyenkor igazán hangulatos a barátok társaságában a forralt bor kortyolgatása és a diákkori szilveszteri bulik felidézése, hogy akkor nekünk nem a Red Bull adott szárnyakat, hanem a szabadságérzet, a vidék vad, de egyben barátságos hófödte dombjai, fenyői, minden Apa ajándékba küldött, saját préselésű és erjesztésű flakonos bora.

Most is ilyen világot élünk, csak a tényezők változtak meg körülöttünk, megfontoltabbá váltunk.
Más terveket szövünk, mint ahogy ezt tettük 10-15 évvel ezelőtt. Ki így, ki úgy…
Egyik este sétáltunk hosszan a Kossuth utcán, rácsodálkozva az energiatakarékos díszbe öltöztetett fákra, az ünnepi fények által megvilágított választási bannerekre és plakátokra, villanyoszlopokra fémkapcsokkal erősített feszes mosolyokra, tekintetekre.
Jó érzés volt behunyni a szemem és kívánni valamit…, nem előttük és nem tőlük…, csak egyszerűen, ott sétálva a családdal, beburkolózva a várost beborító hangulattal, kívánni valamit ebben a virtuális, vírusos és műanyagban tocsogó világban, valami természetből fakadót. Hogy tudjak szeretni! Még jobban szeretni, mindig jobban szeretni. Igen, a Nővéremmel való eszmefuttatás jutott eszembe elsőként így hirtelen a járda közepén: a „szeretni tudás” a legértékesebb emberi tulajdonság! És ezt kívántam másoknak is.
Szép a December. Szép a Karácsony. A legszebb.
Tudjunk majd a jövőben is meghitten megünnepelni, magunkhoz szorítani szeretteinket. Ezt is kívánom! :) Barátaim maradjanak a barátaim, a Múzsa mindig telepedjen vállamra és hintsen be gondolataival, mikor éppen arra van kedve. Legyen erőnk túlélni és átlépni a visszahúzó erőket, gondokat. Legyen egy egészséges Anyaországunk, ki esténként csókot tud lehelni elszakadt fiai homlokára.

Néhány barátot, ismerőst – akiket egy közös szál fűz össze közvetve vagy közvetlen: a zene – kérdeztem meg a 2010-es évre szőtt terveikről, persze tömören. Székelyudvarhelyi emberek, kik egykoron zenéltek, vagy ma is aktívan zenélnek, avagy zenével foglalkoznak országhatárokon belül és kívül. Ki innen, ki onnan válaszolt és ezúttal is köszönöm Nekik!

– Mit szeretnél elérni a 2010-es évben? Milyen terveid, vágyaid vannak, amit szeretnél, ha teljesülne? Zenéről és nemcsak…

Orbán Ferenc
– Ötletekben nem szenvedek hiányt, így a 2010-es év is azt sejteti: nem fogok tétlenkedni. Mindenekelőtt szerzői gyermeklemezemet szeretném elkészíteni, ezzel párhuzamosan – a nemEZ és Orpheusz zenekarok lemezfelvételeinek eleget téve – az év első felében harmadmagammal Cseh Tamás emlékest-turnét szervezünk. Reményeim szerint megannyi zenei elfoglaltság is vár rám, amelyek most még bimbóban, szeretném a színházzenei tevékenységem is tökéletesíteni.

Murányi Tóni
– Hát, mivel éppen a napokban folynak az új lemezünk utómunkálatai (hivatalos megjelenés: december 14.), természetesen a jövő évi kívánságaim nagy része ehhez kapcsolódik. Közel egy évig dolgoztunk ezen a 15 számos anyagon, és legfőbb álmom, hogy ez minél több hallgatóhoz eljusson. Ennek érdekében egyezséget kötöttünk a kiadóval (Erdélyi Híradó, Kolozsvár), hogy a dalaim mp3-ban letölthetőek legyenek a weboldalamról. A kiadó pedig a szép szöveges-verses könyvvel megjelenő lemezt árusítja majd. Továbbá szeretném bepótolni az elmúlt évben kimaradt koncerteket, és szeretném, ha ősszel eljutnék végre Mongóliába, jó ideje tervezem már ezt a túrát is. Röviden ennyi lenne… Sok?

Demény Huba
– Ez a kérdés szerintem minden ember agyában megfordul így év vége felé.
Én nem szoktam előre konkrét terveket szőni. De mindig minden évre van egy pár általános kívánságom a magam, a családom és a környezetem számára. Legyen egészség, igazság, bizalom, remény és hit. Ha ezek megvannak, a többi majd kialakul. Mert mindenki azért hajt és küzd, hogy megvalósítsa álmait/terveit, és ha az imént felsoroltak teljesülnek, akkor minden sikerülhet.

Szalai Attila
Akkor idézek:
„A zene jó hasonlat az időre. Egy hang akkor gyakorol hatást az emberre, ha emlékszik az előzőre, és várja a következőt… Mindegyik csakis a múltba és a jövőbe ágyazva nyer értelmet.” (Francois Lelord)

Sima Endre
– Na, akkor, kezdjük:
Zenével kapcsolatosan, azt szeretném, ha nem zenélnék és letehetném már azt a gitárt. Lehetőleg ne is halljak a zenéről többet, sőt mi több, zenét se hallgassak, ha nem muszáj. Nnnnah…? Mielőtt nagyon összehúznád a szemöldököd, szólok, hogy ez vicc volt.
Terveim nincsenek, az meg, hogy azt szeretném, hogy az emberek jobban odafigyeljenek az élő zenére, az nem álom.
Röviden ennyi.
Ja!
A nem zenével kapcsolatos álmokról, meg nem beszélek. Túl hosszú lenne a lista.

Sükösd Attila
– Köszönöm érdeklődésedet…
A 2010-es év elképzelése talán a 2009-es év folytatása lenne… azaz, amit kreáltam, azt kiadni!!
Nagyon nehezen sikerült összehozni – végre – azt, ami engem tükröz. Úgy készíteni nótát és felvenni, ahogy szeretném… de végül sikerült.
http://www.myspace.com/sukosdattila

Kolumbán Zoltán Sándor
Zenével, zenéléssel kapcsolatos terveim a jövő évre főleg a Yesterdays-hez kötődnek. Jelenleg is dolgozunk a második albumon, amit valamikor tavasszal szeretnénk megjelentetni. Nagyon sok munka, vesződés meg fáradtság van benne, de egyrészt pont ezért reméljük, hogy minden a legjobban sikerült, másrészt azokért az ihletett pillanatokért is, amik még a legelső próbatermi időszakban meg aztán a stúdióban is alakították, jobbá tették a dalokat. Aztán meg szeretnénk minél többet koncertezni erdélyben és nemcsak, szeretnénk koncert DVD-t kiadni, új lemezt írni.
A másik zenekar, amivel Székelyudvarhelyen is többször jártam és decemberben is jövünk, a De La Funk. Ettől minél több bulit, party-t, lazaságot és jókedvet várok. Aki szeretné tudni, hogy hol és mikor, az a friss, ropogós, még nem tejesen kész, de már funkcionális http://www.delafunk.ro oldalon informálódhat.
A magánéletemben is vannak tervek, álmok, kívánságok. Ezek közül csak azt monanám el, hogy végre szeretnék jogosítványt szerezni, kicsit unom már a buszozást. A többit pedig a közelebbiek tudják, vagy megtudják.
Kellemes ünnepeket kívánok az uh.ro olvasóinak.

Katona Zoltán Loránd
Van még, ami teljesüljön a 2010-ben is, hiszen az állítólagos válság ellenére a világ minden táján teltházas koncertek zajlanak. Olyasmikben reménykedem, hogy az elmúlt két-három évben megszerzett klasszikus, nagy “skalpok” (Rolling Stones, AC-DC, R.E.M., Deep Purple, Sex Pistols, stb.), illetve szintén az utóbbi években látott-hallott, számomra szintén igen jelentőset alkotó és koncerten életreszóló élményt teljesítő zenekarok (The Killers, Kaiser Chiefs, The Wombats, Gogol Bordello, stb.) után olyan együtteseket hallgatok majd meg élőben, akik nem igazán ismertek a széleskörű közönség előtt. Kis, hangulatos klubkoncertekre vágyom, ahol egyszerű, kisemberek adják elő dalaikat, játszanak lelkesedésből virtuózan. Ugyanakkor meg azt is szeretném már megérni, hogy szűkebb környezetemben is nyitottabbak, befogadóbbak legyenek az emberek azon zenék iránt, amik csak igazából most lettek-lesznek ismertek. Azt vallom, hogy nem csak a jól ismert klasszikusok hallgatásakor kell jó érzés eltöltse az embert: hallgassa a nálunkfelé kevésbé sztárolt, majdhogynem ismeretlen, de értéket teremtő zenekarok munkásságát. Soroljam..? :-) Néhány tipp (biztosan fogtok hallani róluk): The Muse, White Stripes, Franz Ferdinand,Kasabian, Kings of Leon, vagy a magyarok közül a Kiscsillag, 30Y, illetve mások. Ja, s nem sajnálom, hogy nem lesz többé Sláger meg Danubius: ott van az MR2 Petőfi, eddig is messze túlmutatott rajtuk. Az Ilyenek voltunk meg a Kölyköd voltam után 2010-ben már mást kell ordítani torkunkszakadtából, más nemzedéki himnuszokat, illetve kedves kocsma- és bulidalokat. Ordítsuk inkább azt, hogy Van-e szándék..?! illetve azt, hogy Gyom nyomja az agyamaaat..!!! De azért a Red Hot Chili Peppers, esetleg a U2 közeli koncertjét sem hagynám ki… :-)

…és egy megkésett válasz Gothárd “Csövi” Csabától:
Én azt szeretném,hogy sztár legyek 2010-ig és belőletek is azt csináljak. Én ezt kérném az angyalkától és azt,hogy az Orpheusz színpadát 4 daru építse és 6 kamion szállítsa.
Na ezt írd meg az uh-ba!

ZENESAROCK – 2009. december 11.