Szervusztok...... most bloggolok egyet...
Ma reggel mint fába a villám, úgy csapott belém az a felismerés..... hogy soha nem biztos az, ami biztos.....
Rékát lepasszoltam az oviba, három lufiból kettőt lebeszéltem sikeresen, hogy ne vigye be, mert az egész csipet-csapat "munkatársa" letámadja majd... nem lessz menekvés.... ez idáig sikeres kezdésnek is mondható, de aztán belöki Endre barátom a kávéja mellől sejtelmesen, hogy Őt ki kellene hagyjuk a csapatból.... mármint a zenekarból..... nem akar karcolni a szekér rúdjáról. Naja.... adott 50% -ot, hogy azért helyben ne pusztuljak bele! :))))) Én megtanultam az első zenekari felbomláskor, hogy tiszteletben kell tartani a döntéseket. Akkor ezt még nem tudtam, majdnem barátság ment rá...... Ezen gondolat mentén párhuzamosan azért fáj, de nagyon. Nem kis munka árán sikerült beindulni, elérni a fellépési szintet, terveket szőni, emberekkel felvenni a kapcsolatot és most...... -hát, ennyi volt...., ügyesen tessenek hazamenni, a bóhozat az első felvonással lejárt! Több egyelőre nem lessz. :)
Kapaszkodom a fentmaradt 50%-ban, de vajon megéri?
Ez volt mindig is a baj az Orpheuszban. Baráti kapcsolatot nem tudtuk zenészire váltani a próbaterem küszöbén belül...
Lessz még Orpheusz és orpheuszosdi..... várni kell, ez még nem tisztázott dolog... Endre bátya szokott ilyenekkel szíven szurkodni, -hogy ne ágyban párnák közt haljak meg. :)))))
Csak le kellet írjam a fentieket. Megnyugodtam! :)
Hali
