... pont akkor jött ránk az álmosság mikor nem kellet volna, vagy nem
annyira, mert rábírt az álom utáni éhség, hogy fényes délutánon
lehajtsuk fejünk szépen egymás mellé a bársonyos fűre, ott az irodalmi
sátor alá, annak is az árnyéka és az alászorult melege kellemes
egyvelegében, csak a mikrofon ordítása szakította meg néha álmatlan
álmunk, illetve az is volt, mert pörögtek a képek a mindenről és a
semmiről , váltakozva csak épp nem emlékeztünk többet rájuk, néha tudat
alatt a színpadon szereplők beszéde is belopózott az agyunkban cikázó
ködös történetbe, és már az sem számított, hogy kihangsúlyozták az
irodalmi sátor alatt öt perc múlva kezdõdõ előadás címét, megvolt
mindennek és mindenkinek a helye, nekünk ott egymásba kapaszkodva a
bársonyos füvön, és mégsem hidalt át minket teljesen a köztér mert
egyre többen gyűltek körénk, míg egész sokan nem lettek, mi
csak néztünk rájuk és az előadójukra gyors felültünkben révedező
tekintettel, hogy miért pont a mi védelmi várunkat szemelték ki,
sajnálva a semmiről szóló szertefoszlott álmunk ültünk le mindketten a
többség közé rejtőzve, miközben borzos hajunkat a szél fésülte éreztem
hátradőltében a melegét, karjaim közé szorult testének remegését, ahogy
értelmet próbáltunk adni abban a minutumban ottlétünknek a váradi
Földvár közepén.
(2003 nyara)
********
A nyúl.
A nyúl egy négylábú emlős állat, van belőle kicsi, nagy,
közepes, megennivaló és a nyúl számomra egy varázserõvel megáldott
szõrmók, szerelmi segédeszközként volt jelen az életemben, nane.... nem,
nem a
nyúlban vagyok szerelmes és nem is tettem vele semmit, bár szeretem őt
is borban párolva, sok sok éve annak, hogy a nyúl fontos szerepet, azaz
meghatározó szerepet töltött be
az életemben azonmód, hogy L. barátom gasztronómiai éhségérzete a nyúl
iránt
kibontakoztatta szerelmem első virágát, mert mondtam is neki, hogy Ülke
gazdag falú a nyúltartás szempontjából, meg is találhatja vacsorája
állatát, ha elvisz engem is na meg a csajt..... tudod... azt a szombat
esti
bulist... aztazt.... a szőke kékszemût..... mert kellene vele
találkozzak
valahogy, és ez a nyúlvásár meg megfelelő alkalom a megközelítésre -elhozod a csajt
nyúlvásárra? -kérdezte L. meglepetten, de erre érdemleges válaszom
csak, hogy -elhívom! -lehetett mert tudtam, hogy egy 1300-as Dacia
hátsó ülésén megint közel érezhetem magam õhozza, érezhetem az illatát s
talán, mondom -talán megfoghatom a kezét is mert nincs abba ugye semmi
rossz ha egy fiú megfogja annak a lánynak a kezét aki tetszik s
ehhez meg kell a nyúl, mert kopottak az emlékek, s különben is...
Kiadósan berregett az 1300-as Dacia a cég előtt és meglebbent a
lány, úgy ahogy emlékeztem rá, szõkén, kékszemûen, mosolygósan, nagyot
dobbant a szívem,... ahhh.... még nem ülhetek hátra mellé a hátsó
ülésre, mert azt hiszi rámenős vagyok -gondoltam, és halványpiros pír
jelent meg mindkét arcomon aztán az ülkei gazdák sem adtak el nyulat, én
azonmód nem is bántam, inkább mondataim megfogalmazásával bíbelődtem,
majd finoman jelezve érzékeltettem, hogy egyedül vagyok otthon s ha
akar feljöhet, -rá bólintott, és ettõl természetesen ismét a pírral az
arcomon és gyomorgörcs társulásában egy boldogságérzés lebbentett ki az
1300-as Dáciából majd a
kisszoba kiskanapéján ültünk egymás mellet saját birodalmamban, itt
már megfoghattam a kezét .... megfogtam, rám mosolygott és éreztem,
ahogy finoman visszaszorítja az újaim, nagyon szerettem én azt a
nyulat, életem meghatározó szent állatját , a fekete nadrágján a
bársony rejtelmes mintáját is megszerettem, megszerettem úgy
mindenestől Őt! -nem a nyulat... azt
másként!
