2012. augusztus 9., csütörtök

Marketing


      Csak néhány csepp eső kopogtatta már a kávézó ablakát. A hirtelen lezúdult esővíz vékony erecskéje halkan tűnt el az elnéptelenedett utca lefolyójában. A kávézóba bemenekült emberek moraja és a zongorán játszott sanzon dallama fogadta, ahogy belépett piros nadrágjában és kopott skótmintás pulóverében. A sarki asztalnál kapott helyet egy monoklis, újságot olvasó, láthatóan jómódú úriember mellet. Rögtön felismerte, hisz ott volt az aznapi előadáson egy kisfiúval az első sorban, a gyerek arcára is emlékszik, nyomott is egy barackot a fejére a mûsorszáma végén. Az eddig hóna alatt szorított papírtasakot ráakasztotta a széke támlájára.
    Mély zsebéből egyenként szedegette ki a pengőket, hogy egy szódás fröccsel elüsse a délután unalmát. Két pengõ hiányzott és lassan kezdett lemondani a sárgásan gyöngyöző szíkvízes muskotályról mikor rákérdett a mellette ülő úriemberre, nem-e segítené ki a hiányzó összeggel... remélte, hogy megismeri.
Felháborodásában asztalra csapta az újságot és úgy kérte ki magának, hogy tõle jött-ment emberek ne kérjenek pénzt, majd maga elé emelte ismét az olvasókeretet. A szomszéd asztalnál ülõ öreg hölgy karjáról ijedten nézett rájuk egy palotapincsi.
Még egyszer belenyúlt mély zsebébe és keserű mosollyal elővette és feltette piros gumiorrát, a papírtasakból meg a borzos piros hajat a kopaszodó fejére és ismét megszólította az úriembert... -csak két pengőt -suttogta.
Amaz értetlenül , majd hirtelen indulattal felkiáltott -Csala Bohóc! a Csala Bohóc, hát látják ezt emberek? miért nem ezzel kezdte? nagyszerű volt a délelőtt...  nocsak mutassa magát! -kiáltotta levegõvétel nélkül, úgy rázta a kezét, hogy lötyögött rajta a skótmintás pulóver. -tessék csak két pengő.... de mutasson már valamit, hadd nevessen a tisztes társaság -kiáltotta gyöngyöző homlokkal és még mindig nyomatékosan rázta Csala jobbját.
-Megvan az öt pengő -gondolta megkönnyebbülten és próbálta szabadítani magát a kézrázásból.
-várjon, várjon... ne most! hívom Józsikát! Józsika! tudja a fiam.... kivel ma délelőtt... hadd lássa Józsika is magát! -kiáltotta az úriember önkívületbe esve és rohant is ki az utcára a szembe levő társasház irányába -Józsika! Józsika! -hallatszott elhalkuló kiáltása.


     A kisfiú kiváncsi tekintettel lépett be, majd egyenesen a pultnál álló pincérhez indult -hol van a bohócbácsi? -kérdezte félénken -elment, de hagyott neked valamit -és odataszított a fiú elé öt pengõt -azt üzeni, hogy vár holnap is a délelötti elõadásra, ez a belépõ ára... és hogy majd utána elmegy a cirkusz... 

                                                                ***
                  


  Kávéház esőben


Egy kávéház az utca sarkán

igen - egy esős délután
egy férfi játszik a zongorán
igen - egy esős délután
ránéz a finánc az öreg úrra
ki az újságot fordítva fogja
megkötött puli kövér hölgy karján
igen - egy esős délután

Betérek én is ,egy kávé kijár

egy ilyen esős délután
elnyomott csikk az asztal alján
velem szemben egy utca lány
e kávéházban zeng az élet
kint az esőben sehol egy lélek
a bohóc arcán nincsen festék
milyen lehet így - sokan lesték


Esik az eső, álomba ráz

álmomban egy kávéház
egy férfi játszik a zongorán
csíkos tapéta a ház falán
eltelt az idő - rég volt ám
ez az esős délután
kopog az eső az utcán
ezen a homályos délután
kopog az eső az utcán
97 karácsonyán...