GarzoNap 9.

Állt a tükör előtt és nézett szembe a nővel.... azzal a nővel, akivel most nem akar eggyé válni, hanem csak úgy játékból külső szemlélője lenni a másiknak.... igen, ez egy szép nõ.... vállig érő fekete fürtök... a fekete szemek kíváncsian néztek vissza rá, majd elnevette magát, hisz ez olyan hülyeség, végül is, persze, hogy jó nõ, ehhez nem fér semmi kétség.... najó, néha hisztis, néha akaratos de ez mit sem homályosít a fizikai megnyilvánulásán.
Kihúzta magát és hátrabiccentett fejjel kihátrált a kis fürdőszobából. Nem akart a látványtól szabadulni, szerette nézni saját kacér mosolyát. Na végre, van ilyen is neki.
Most valahogy dûlõre jutott a lelki világával. El kell döntenie, hogy mit akar, merre lépjen és hogy milyen áron tegye ezeket meg. Hogy képes legyen mindenre, amit elgondolt.
Most már tudja, hogy a karma végzi a dolgát, szabaddá teszi a lelkét és szabad lesz a szíve is... és milyen jó megélni ezt az érzést

GarzoNap 8.

... már többször gondolt arra, hogy elmegy. Ki vidékre, ahol újrakezdhet mindent. Nem akar többet a fájó emlékképekkel nap mint nap találkozni sem a járdán, sem a téren, sem a panel falai közt.... egyszerűen már nyűg neki ez a város. Szabadulni kell hogy szabaddá válhasson ott mélyen bent. Most érzi, hogy sírnia kell és erősen kapaszkodik minden hétköznapi gondolatba, hogy ne kelljen. Ott az a letört nyelű kávéfõzõ , a megcsorbult agyagedény, a Marcika képe a hûtõn egy pillangó mágnessel... itt már nem bírja tovább és kitör belőle a visszafojtott zokogás.
Elmegy. Ez már biztos. Itt és most eldöntötte. Talál egy kis vidéki házat a garzonért. Marcival is lesz valami. Muszáj ezt megtennie, mert hanem megfullad a bensőjét régóta égető tűz füstjétől.
Remegő kézzel elveszi a telefont,hogy felhívja Anyát... nem, inkább Vica nénit... nem.... Gézáékat... -az a legjobb, ha most nem hív fel senkit. Ezt még át kell gondolnia. Mit fog ott csinálni egyedül?
Lassan leteszi a telefont és hátradőlve lehunyja szemeit. Az álom észrevétlen simítja ki a homlokát.

GarzoNap 7.

     Hirtelen felriadva kapott a telefon után... még nem ébredt meg teljesen, nem is tudta hirtelen, hogy felvette vagy szembenyomta a készüléket. Nem akarta, hogy megébredjen a gyerek, ráhúzta a takarót majd felkelt. Péter hívta s lágyan hallatszott, hogy vonalban van -álló... álló, ott vagy? álló - szia...
Leült a konyhába és próbálta helyretenni gondolatait...
-szia, átjössztök ma este? 
-nem... nem hiszem.... talán... aludtunk, szia -motyogja vissza, s látszik, hogy még szédül a hirtelen ébredéstől.
-bocs, de gondoltam átjöhetnétek... vadas vörösborral, römi és Zsu is nagyon szeretné, ha átjönnétek -hallatszik dallamos hangja Péternek.
-ok, ok, rendben, majd még hívlak -s azzal nyomta is ki, hogy ne kelljen a suttogása miatt Péternek üvöltenie a telefonba.
Péter amúgy jó fej, együtt nőttek fel, majd jött az egyetem és közgazdász lett most meg tanít... közben az õ unszolására gazdasági rovatot is ír két hetente. Zsuzsát az egyetemen ismerte meg. Orvos. 
Marci mélyen aludt, a pokróc egyenletes mozgása jelezte, hogy nem ébredt meg. Egész délelőtt a hóban építettek valami biztonságosat. Marci szerint várat, szerinte meg inkább egy kis hajlékot. Mire teljesen átáztak és átfagytak meg is voltak azzal építménnyel s most ahogy kinézett az ablakon, még mindig ott állt a tér közepén,  tele a délelőtti kacagással .  

GarzoNap 6.

Vica néni gõzölgõ kávéja teljesen rendbe hozta. Vidáman kelt a reggel is és most ez a csoda teljesen átitatta az egész lényét. Ma vasárnap csak délután fut be a szerkesztõségbe korrektúrázni a hétfői számot, addig is az övé ez a nap. Marci hangja szórványban hallatszik át a másik szobából a vastag damasztfüggõny mögül. A nyári nagy garzonázás óta nem csukódik a közajtó és Vica néni egy nagy damaszttal regulázta helyre ezt a kis beosztási  hibát.
Vica néni tizenöt éves özvegységét éli a földszinten és Marci garzonbeli "nagyanyja" is mikor neki mennie kell vásárolni vagy szerkeszteni. Ilyenkor Vica nénihez adja be a gyereket... és innen van a néha kapott segélycsomag is melyet mindig meghálál a bevásárlások alkalmával.
-gyertek le ebédre, főztem mindhármunkra -szól Vica néni ránézve a vastag műanyag szemüvegkeret mögül... -Marci kedvéért megsütöm a szilvalepényt is, gyertek -mondja és angyali mosollyal végigsöpör kezével a kopottas viaszosvászonon...
-Marcika! Gyere, kimegyünk egyet a hóba! -kiáltja ragyogó szemekkel és olyan gyorsan tekeri nyakára a piros kötött sálat, mintha lemaradna a telelésrõl. A kis sporttévé az ország déli részének hó okozta elszigetelõdésérõl dünnyög.
Kézenfogta Marcit majd a tömbház bejárati ajtajától visszanézett... hallotta Vica néni elkopogását a konyha fele a lakásajtó túloldalán... érezte..., most megint érezte, hogy törõdnek vele ismét...
A vasárnapi délelõttöt megtöltötte az ezersugarú Nap. A katolikus templom harangszója rásimult a kisvárosra, megtöltve az egész medencét a békesség érezhetõ csodájával.

GarzoNap 5.

     -Hát ezt nem hiszem el... ezt nem.... nem hiszem el, most már ez is.... csessze meg..... -brrrrrrrr - nehezen nyögdécselt majd teljesen megállt a Polski  ketyegése ... -ez lemerült -gondolta és még egyszer elfordította a kulcsot...bár tudta, hogy a narancssárga dobozban nem maradt már egy fikarcnyi erő sem, de mostmár teljesen le akarta tudni ezt a dolgot, lerombolni ezt az egész szart ... -úgy csapta be az ajtót, hogy a ráhullott hó egyszeribe lecsúszott mindkét oldalról... bosszúsan leverte kabátjáról a havat majd kéklő tenyerét a zsebébe csúsztatta , úgy indult el az iskola fele.... ma egy ilyen nap volt.... a szerkesztõségben is dermedt volt a hangulat, pedig a reggel még jól indult minden, s egyszeriben csak annyit látott, hogy Géza komor tekintettel tartja távol a telefonkagylót a fülétől úgy ordított a drót másik végén a Nagyfõnõk .... ilyenkor õ kimegy és elszív egy cigit, hogy hátha lejár mire végez. Erre már csak egy ráadás ez az áramtalan kispolski is.
         Teljesen átfagyottan érkeztek haza. Marci arca piros volt mintha farsangi arcfestékkel kente volna be a tél karcos hidege. A hópelyhek mint ezernyi kis gyémánt, olvadtan gyöngyöztek a nehéz fekete gyapjúkabáton.

Tavasszal kitör
egy hang a szívből,
nyáron meg kihajol
Napsugár széléről.
Ősszel egy levél,
szélháton útra kél
téli telelésbe
bújva fehérségbe,
nyirkos zúzmarával
alszik csendéletbe.