GarzoNap 4.

(a harmadik rész itt)

       Géza átküldte a másnapi lapszám anyagát. Tizenkét oldalnak a szerkesztetlen vázlata, na meg ott egy csomagolt fájl a fotókkal.  Szereti ezt csinálni bár a lap nem annyira sikeres, még kisvárosi próbálkozás de szereti. Mindig is szeretett olvasni, gyerekkori emlékként még most is megéli néha ahogy esténként a fülébe szólt az apja hangjának édes drummolása, laza hanglejtése nameg azok az árnyékjátékok a kislámpa sárgás fényénél.  Mindig is érezte a homlokára lehelt borostás "jóéjszakapuszit" bár már az álomvilág rég lecsukta a szemeit....az akkori meséknek való megélése ösztönözte később az olvasásra, az olvasás imádatára... és eszébe jutnak ilyenkor azok a játékos reggeli fények is,  a falon játszadozó nyírfa ágainak árnyékai, a panelkonyhából kiillanó tea illatának élménye.
    Minden rovatnak a helyén kell lennie, fontossági sorrendbe rendszerezte, némán alkotta meg a hasábokat. Ilyenkor nem szereti ha zavarják, mindig egy képzeletbeli kéz mozgatja az õvéít s ha ezt az idillt valami megszakítja akkor nehéz újra megtalálni a kontaktust. -Délután mikor hozza el Marcit akkor rendezi majd Vica nénit is a pénzzel -tervezi gondolatban az elsõ oldal végeztével.  Ma utaltak s ezt most ugyanúgy kell megszerkesztenie, mindent a helyére tennie mint ahogy a rovatokat a fehér hasábon. Mindent elõre kiszámított lépésekként kell megtennie ha az anyagiakról van szó. Néha becsúszik egy kis számítási disztorzió  és ilyenkor jön be Vica néni segélycsomagja.
A szerkesztõség ablakait pettyes függönyként díszítik a játékos, szélkergette hópelyhek. Néha kinéz és a pelyhek között átsikló tekintete mindig megakad a háztetõkõn túli negyeden.                     A garzon negyeden.

... egy kiskabát s egy nagykabát
bandukoltak az utcán át
benéztek ide majd oda
árcédulákat forgatva.
A kiskabát a hóban állt
nagykabátra nem talált
s nevetve jött egy gondolat
egymásra gombolva gombokat.

GarzoNap 3.

 (az második rész itt)

Ott ült a Kökényesi út és a Bokros utca keresztezõdésénél sorba felállított padok egyikén. Bár mindent belepett az éjszakai havazás mégis le kellet ülnie egy kicsit. Érezte ahogy körbeveszi a hideg, ahogy zaklatja sapkája alól kikandikáló fürtjeit a fagyos szél. Ilyenkor eszébe jutnak a régi emlékek innen a térről.
Marci iskolacsengõje alig hallhatóan siklott bele a reggelbe a második utcából.
Igen... azon a nyáron mikor itt fogtuk egymás kezét, ahogy éreztem minden szavának dicséretét...... egy év múlva megkért már a gyerek miatt is, aki ott gömbölyödött a szívem alatt... azok az évek...és õ úgy ment el, ahogy jött... -gondolta  magában és akkor vette észre, hogy egy hógolyót gyúrt anélkül, hogy észre vette volna.... keményre és fagyosra, mint a hétköznapok.
Felállt és zsebre dugott kézzel dacolva a fürtjeivel játszadozó szél erejével nekiindult a garzonnegyednek. Az otthagyott hógolyó a padon csöndben mártotta bele magát a ráhulló pelyhek sokaságába és csak egy dalra emlékeztető füttyszó eredt a nyomába:

Azok az évek
ott sorba jöttek
s szívünkben ott volt
a múlt és a jelen,
 majd kiskocsit tolva
a Diós utcába
egy kézenfogott
szép szeptemberen.
De aztán szúrtak
az éles szavak
a fájdalom már
fájdalmat szült,
s engedtük kezünk
a zsebekbe csúszni,
minden mély csendbe
végleg szenderült.

GarzoNap 2.

(elsõ rész itt)

 

... hangos kopogás riasztotta fel olvasás közben. Agyába automatikusan kígyóztak a könyv mondatai de nem igazán tudta értelmezni. Behallatszott a konyhába az áramtalan csengőgomb szüntelen nyomogatása is. A kukucskálót Kinga torzított arca és lehellete homályosította.
-nézd - kezdi köszönés nélkül szinte félrelökve őt nyomulva az előszoba fénytelenségébe -nézd ezt a számlát, ezzel most mit kezdjek.... mivel fizessem ki a gazembereket? -lobogtatja a borítékkal összefogott ívpapírt. Ugyancsak nagy összeg volt de hát ez a Kinga fogyasztása.
Nézi Kingát, hogy most erre mit is kellene mondjon... vigasztalja? .... nincs erre szava már rég.... pénze meg kölcsönbe..... az pláne nincs... elég az õ gondja, hogy meglegyen a kis Marcival valahogy....
A számok fenyegetően hunyorogtak le az ívpapír aljáról -mi már nem vagyunk a tieid - suttogták bele a garzonlakás színtelen levegőjébe.

GarzoNap 1

...mindjárt kész -gondolta és befödte a rotyogó csirkeszárny paprikást. Az illat teljesen átitatta a kiskonyha tapétázott falait. Ez az a panel, mely már gyerekkora óta õrzi álmait, gondolatait s a valamikori csibész mosolyát a hétkõznapok itt törölték le az arcáról.

-Marcika, kész a kedvenced! -kiáltja a garzonlakáson keresztül majd csendben leereszkedik a kopott hokedlire...

Vica nénitől kölcsönkért pénzt a pénztáros unott arccal számolta, majd a kasszagép hangos csörrenéssel okádta ki az aprót. A szatyor aljában ott volt ami holnapig elég kell hogy legyen... -holnap majd fizetés, nem sok, de Vica néni talán még halaszt egy pár napot. Marcit kereste a tekintete. Marci a bejáratnál nézte az áttetsző gömböt a játékautomata tetején. Ez a nap egyenlőre így megoldódott, majd kibattyogtak a közért szétvillant ajtaján a hóba.