-Miért nem hagyod már abba? -szegezi rám többször is kérdését a Kedves, de nem ment még ezidáig..... pedig már 4 és fél éve száműztem magam a lakásból az erkélyre füstölni, már amikor éppen kávét kortyolgatni szottyan kedvem.....még télen is mínusz fokban....
Na de hát mit is szólna a Főnök a melóban, ha csak úgy támasztanám a falat ásítozva a cég előtt, de így, cigizve egészen beleillek a képbe..... " hadd cigizzen..... kell a szünet neki is..."
Így szoktam bámulni a világnak előttem pörgő parányi részét, az embereket, a vonszolt kutyákat, az eget, az esőt..... közeledő főnököt meg mindent....
Nem vagyok nagy dohányos, de néha egy kocsmai találkozáson zsinórban is rágyújtok...
A NemEz koncert után is ott sörözgettünk, beszélgettünk.... töltődve jazz élményekkel rágyújtottam..... egyre, kettőre.... majd jött a harmadik, mikor ismét feltevődött a kérdés.... -miért is nem hagyom abba? -miért jó ez nekem? már Betty is belecsodálkozott fenséges vigyoromba, ahogy az ég fele fújtam a füstöt, -najó, írok erről egy bluest..... megírom a Dohány Blues-t, -mondtam a lányoknak, -majd meglátom mit tehetek..... Másnap megszületett a dal.... egyszerű dal.... Dohány Blues....
több sávban rögzítettem míg Réka lányom csodálkozva rajtam rakosgatta puzzle-jeit a hátam mögött. Majd éneksáv rögzítésekor intettem, hogy most csend kell, nagy csend... apa énekelni fogja a Dohány Bluest. Majd gyors mozdulatokkal összedolgoztam a sávokat ....hátradöltünk és meghallgattuk......
meghallgatható
itt.
