Jókedv- graffity

Jókedvében az ember szinte mindenre képes..... könnyebb átugrani mély dolgokon, csak nevetni kell és kész.
A komor, párás tekintetű emberek találkozását ha lehet, kerülöm. Ha mégis protokolláris beszélgetésbe kényszerülök
hangulat rombolókkal, próbálom a karikatúra oldaluk felfedezésével jó paszban tartani magam, asszimetrikus szemeket,füleket rajzolva nekik gondolatban, ha ez sem segít, kívánom, hogy magzati pózban guruljanak minél messzebb tőlem.
Ha emberekkel jó kedvem teljében ismerkedtem meg régen (!) és bármikor találkozom velük, jó lesz a hangulatom -ha épp közömbösség-telített vagyok a találkozás pillanatában. A jókedvet rögzíti minden olyan emlék, amely magában hordozza azt. Minden kapcsolat további hangulatát az első percek élménye fontosan és pontosan meghatározza..... Ezért légy mindig jókedvű! Megjegyeznek mások is, a barátságodat, -és jókedvüket keresik benned.


................Jókedv Úr és Rosszkedv Úr (illusztráció)................

Unplugged.... 2007

Túl vagyunk a harmadik próbán, az unplugged-terv kezdet szárnyra kapni….. szálldosni, zümmögni, gerjedni körülöttünk, ami jó! …… Nehéz volt másfél év után újra szikrát adni az Orpheusz leragadt motrának, köhögve-prüszkölve sikerült hangra, dalra bírni az öreg “csotrogányt”…… most megy vagy meneget az teljesen mindegy, a lényeg az, hogy gurulni kezdett a szekér…
Bevallom, az első találkozás után, nem igazán voltam biztos, hogy sikerülni fog…. Kiváltképp mikor próba után Csövi rám bízta összes herfly-készletét , hogy vigyem haza, mivel neki sûrgős sörhas-testépítõ esti szabadidõ program volt beütemezve egy korcsomának nevezett fittnesz-teremben…. Két dolog bántott, hogy otthon esze ágában sincs gyakorolni, a másik meg az, hogy hogyan fogom Réka lányom elől rejteni a legalább tíz szájharmonikából álló arzenált azzal a kis üstdobocskával együtt, ami szintén most került elő még a régi orpheuszos idõkbõl…. mert ugye, az köztudott a Vass családban, hogy amibõl a mûanyag állatkáknak kerítést lehet építeni, arról Réka nehezen mond le….. -és biza az nagy luxus még nekünk is, hogy Csövi Hohner herflyei nincsenek szétfújva annak rendje és módja szerint, -mi lessz ha a nagy fekete elefánt, a farok nélküli zebrácska és a többiek, Hohner -C, A, D,..., -kerítéssel lesznek mozgáskorlátozva az örökzöld legelõ-szõnyegünkön.
Eszembe jutott a régi, jól bevált módszer, így Csövikét a lelke közepébe egy jól irányzott lélelksimogatással sikerült ismét sínre tennem, azóta hazaviszi a dolgait és gyakorol. Még gitározik is. Dalokat ír.
Endre húzza, nyomja, pengeti és szenved…… nagyra tett mércéjével nincs baj, sőt, én örvendek neki. Õ viszont utálja…… fél, hogy soha nem éri el, még kinyújtott kézzel sem, pedig teljesen rajta múlik…… Félek, nehogy feladja idő előtt.

A harmadik próba jól sikerült. Eredményesen. Átdolgoztunk néhány régi dalt slide-gitározást is alkalmazva, Csövi énekel, szájharmonikázik és néhány dalban gitározik, Endre a Jumbo-bass négyhúrosával nyomja az alapot, Feri hegedül, jómagam meg hol Mr. Smitle-et hol meg az asszonyát nyúzom slide gyûrûvel vagy nélküle.

Az alapelv nem bonyolult: Zenélni kell, jól vagy rosszul, teljesen mindegy!!!!

Azért,... nem vagyunk rosszak! :)



(Orpheusz 1996-2006 , Orpheusz Umplugged 2007.szept. 1. - ………)