2012. március 16., péntek

GarzoNap 14.

     A szerkesztõségben ülve mintha minden gördülékenyebb lenne. Vasárnap délután van, most ért be tizenöt perce, Anyáékkal töltött hétvége teljesen átértelmeztette a városi hétköznapokat. 
Ritka, de most úgy érzi ,hogy pihent testileg és lelkileg is.
A mobilja tompa zörgéssel indít az asztalon, Géza hívja.
-Szia, szia... na?... milyen volt vidéken? -kérdi mint mindig, rekecses hangon, melyből nem lehet tudni ,hogy jó vagy rossz kedve van épp Gézának.... -tudod, a holnapi anyagot bizton megkaptad, átküldtem.... -folytatja az előbbi kérdésére választ sem várva -figyelj a harmadik oldalra, fontos, hogy Jánosék cikke kétharmadban ott legyen, a fotóval középen nyolcszor tizenkettes méretben... - a szponzorok kihangsúlyozva az alján, ezt ne felejtsd, nagyon fontos.... a Főnök rájuk akar harapni... ez a lényeg -sistergi a telefon....
-jól van, huuu..... namármost.... köszi, jól vagyok -válaszol nevetve Gézának... -igen, szép téli hétvége volt és az a harmadik oldal is meglesz szponzorokkal hangsúlyozva, hogy a Fõnök is odalesz... mint ahogy szokott általában...
-nanecsináld -nevet rekecsesen Géza is, hallatszik ahogy kifújja a cigifüstöt....
                           ***

       Belépve a garzonba becsengetett Vica nénihez. Hallatszott a csoszogás és a rádió moraja. Vica néni magához ölelte, majd karon fogva húzta be a lakásba.

-mesélj, hogy vannak Anyádék? Rég nem láttam.... elvihettél volna - mondja vidáman, továbbra is fogva az õ kezét.... -drága jó öreg csontjaimat legalább egy kicsit összerázta volna az út, de majd máskor viszel... ugye?
-ígérem..... tényleg.... komolyan... és itt ez a kis csomag, Anya küldi... holnap mesélek, most rohannom kell, Marci fent egyedül van, jól van mindenki, szép tél van arrafele  -zúgja lélegzetvétel nélkül majd homlokon puszilja Vica nénit és rohan is fel a lépcsőkön a neonfényes folyóson a lakása fele.
Göndör fekete fürtjei hosszan hullámzanak utána.
 Marci egyedül van és mindketten hiányoznak már egymásnak.

2012. március 15., csütörtök

GarzoNap 13.

        Reggel úgy érezte, hogy soha, de soha nem tudna kimászni a meleg paplan alól.... az ágy illata és a mestergerenda faragásának vonalai mintha valahol összefonódnának az alacsony mennyezetű szoba levegőjében, édes álmot szórva rá..... 

   A harangszó, mely a hívek készülődését igyekeztette, teljesen kiugrasztotta az álmot a szeméből. Lelkiismeret furdalása volt, elég rég annak már, mikor templomba volt utoljára.
A nemrég felújított fûrdõszoba kazánjában már lobogott a tűz. Marcit még nem költötte, hiszen vasárnap van... végül is Mamával aludt a belső szobában, Apa ez miatt a régi rúgós kanapéra szorult a nappalinak nevezett , régen a szövőszéknek helyet adó szobában a ház végében.

 Eszébe jutott az esti kártyaparti Dezső bácsiékkal a belső szomszédból és még érezte a forralt bor fahéj illatát.
Elnevette magát, hisz fölényesen nyertek asszonyokul  Klára nénivel, míg Apa és Dezsõ bácsi minduntalan a szerencse elpártolását hangoztatva kortyolgattak egész addig, míg a bor hatása nótafûzérrel tett pontot a partira.

Meglepetten észlelte, hogy a ház üres. A meleget árasztó napfény és az utcán egymást karon fogó, óvatos léptû öregasszonyok, az őket követő csendes beszédű öregemberek ünnepélyes templomba vonulása meghatotta.... olyan megnyugtató volt.

Nem akarta, hogy ez a varázs megtörjék. Soha.....
Mamáék is biztos a templomba mentek és vitték Marcit is. Őt hagyták aludni, rá is fért ebben a csendben.....
                                                       ***
A tornáncra kiülve az orgona és a kórus hangjának foszlánya hallatszott:


"...Boldogasszony anyánk,

Régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén
Így szólít meg hazánk:
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el... szegény magyarokról! ... "

2012. március 13., kedd

GarzoNap 12.

        A hóba süppedt házat az útszéli magas fenyő illata veszi körül. A Nap ragyogása megtörik minden jégcsapon, a hideg és a szél éles foga bent tart mindenkit a házakban... csak Marcit nem... önfeledten építi a nehezen összeálló porladó hóból a hóemberét. 
Sziszifuszi munka ez a minduntalan összeomló hókupac emberré válása.
                                                              ***
          A ropogó tűz hangja és a régi képekkel átörökölt ház meleg hangulatot áraszt. Nyikorgó laskavágó hangja szivárog ki a konyhából.
-Vica néni hogy van? Mit csinál az öreglány? -kérdi Mama kinézve a szemüvege fölött, megállítva egy pillanatra a vágót.
-Egész jól viseli sorsát... talán az egyetlen a garzonban aki újságot rendel, rádiót hallgat, tévét néz... olyan mint egy pontos híradó -mondja nevetve hátradőlve.
Apa fát tesz a tűzre, majd visszaülve a barna fapadra ránéz az õ kicsi lányára. Szemében ragyogás de valahol mélyen ott van egy kis szomorúság is. Kint ismét havazni kezd. Hosszú ez a tél.
                                                             ***

Lassan eltűnnek a nyomok a hóban miközben a szél füstillatot fúj az ezernyi hópihék szárnyai közé.  

jeltelen utakon elfogynak a nyomok,
s fent a sûrû felhők násztáncot járnak,
a tél -eresz alá húzott- jégcsap fogai, konok
hangulatban csikorgó dallamot zárnak.
Befagyott tó tükre hullámtalan jaja
pirkadó kikelet hangtalan zaja
járja át a mezőt s annak fáit
a természet névtelen, kincses szolgáit.


------