A csákány bogos nyele újabb hólyagot fakasztott a tenyerén. Dühös volt
mindenre, a meleg és a másodnaposság jelei gyöngyöztek homlokán -makacs
nõszemély -mormogta résnyire nyitott szemmel, úgy vágta a köves talajba a
szerszámot. A felpattanó kõszilánk véres csíkot húzott a bal arcára
,erre messze elhajította a csákányt, mely zúgva röpült el Gáspár feje
mellet. Kisé meghökkent de miután látta, hogy Gáspár semmit nem észlelt
az egészből megnyugodva vette elő kockás, rongyosra feslett zsebkendőjét
és letörölte a vért.
Olgának meg eszébe se jutott vinni az ebédet. Az
esti két pofon makaccsá tette és letett az egy kilométeres útról. Tudta,
hogy ebből még baj lehet, de ha Béla visszafogta volna magát, akkor
most ehetne az építkezésen. Inkább legyen ma este is két pofon de akkor
holnap se lesz ebéd.
Bekapcsolta a tévét és leülve a szőnyegre, maga
mellé húzta a tárcát Béla újramelegített csirkecombjával.
