A múlt hét vége igen eseménydús volt...... csütörtök este a Segesvári Blues Fesztivál fénypontját emeltük jelenlétünkkel a nézők sorában, a Tátrai Tibor és a Magyar Atom fellépése előtt Csövivel sikerült felmerészkednünk a színpadra és onnan a színpad háta mögötti öltözőbe, ahol összejött beszélgetni Tibivel, Jánoskával, Solti Jánossal, Zsoldos Tamással és a többiekkel... kezet fogni mindegyikükkel. Naja, nagyszerű érzés volt azokkal az emberekkel, kiknek a zenéjén nőttünk fel, úgy a HBB-re mint az LGT-re gondolva..... örömmel vállalták a közös fotózkodást és ami szintén jó hangulatra adott okot, hogy lemenőben botorkálva a hangszerek, kábelek között a színpadról, már sötétített nézőtér fogadott. Nagy tapsot kaptunk a közönségetõl, mi meg Csövivel csak néztünk ki a fejünkbõl, vaze... -ezt nekünk csinálják! Hát nem...... nem voltunk tagjai a Magyar Atomnak, de jólesően visszaintettünk.... remélve, hogy a Segesvári TV operatõrei nagy ijedség és kapkodás ellenére is, de regisztráltak audió-vizuálisan. Így jó hangulatban értünk haza, édesen hajtottuk álomra fejünk.
Péntek délután meg egy igazi nagy Orpheusz próba következett, a színpadi felállást gyakorolván 4 és fél órát zenéltünk a falaknak. 22 dalt lenyomtunk majdnem kétszer. Lesz belőle valami. Este zúgó fejjel estem be az ajtón Réka nagy örömére, majd a lefekvés előtti mindennapos bokszmeccsünket játszva tényleg kiütődtem. Szombaton Sima Endréékhez voltunk hivatalosak, mármint pontosabban Örs keresztfiúnkhóz, a 2 éves szülinapi bulira. Saját terveim és reményeim szerint gondolva arra, hogy utána még Endrével lehúzunk Segesvárra a Feszt. zárónapjára, de ezt keresztülhúzta Endre sötét sarkából elõbuggyanó whiskije naja és mindannyiunk jókedve. Sebaj, megérte!!!
Most csak egy cél lebeg elöttem, hogy a március 14. jól sikerüljön. Még lessz vagy két próba, azon már csak az apró simításoknak lessz helye, egyébként tökéletesnek kell lennie. Oszt majd lessz valahogy.... Vegyétek ezt meghívásnak is a Retróba!! :)
