GarzoNap 11.

      Az a másfél óra vidám zötykölődéssel telt. Vidáman énekeltek, Marci vékonyka hangja teljesen megtöltötte a kis utasteret. A Nap már álmosan készült elbújni mire feltűnt a falu templomtornya a domb mögül. Anyáéknak tavasszal lesz 6 éve, hogy kiköltöztek ide a panelból. Régi parasztház ragadta magához őket na meg az addig megtakarított pénzüket. Ráment az autó is, de most mintha mégis kisimultak volna azok a mély barázdák az arcukon, melyeket a gyár robotkarmai húztak a középkorú életéveikre.
A kert hosszan nyúlik hátra a befagyott patakig, az almafák mély didergésben sorjáznak a hólepte színig, melyet Apa épített saját kezűleg a ritka családi összejövetelek, kertbeli sütkölõdések helyszínéül. 

    Most az egész határ egy nagy fehér rajzlap, melyre ide oda egy egy bokrot, fát  rajzolt grafittal egy képzeletbeli kéz. 
A lombhullató erdő fái sûrû fésűként rendezik a mélyen szálló felhők fürtjeit.
Mama hosszan ölelte magához Marcit. Szinte ki kellet tépnie öleléséből Apa, hogy felemelve farkasszemet nézzenek, majd nevetve borostás arcához szorítsa.

A ház kéménye hosszan pöffentette füstjét a szürkületbe. Hideg éjszaka lesz.

GarzoNap 10.

     Anya üzent, hogy szeretné látni őket. Mi lenne ha hétvégére leugranának vidékre, a hólepte kis falucskába ott távol minden zajtól?... ahova még ritkán ér le a városi rohanás, ugyanúgy mint ahogy a busz is csak néha hoz  és visz néhány embert hetente egyszer. A falú határáig benyúló erdős rész is rengeteg gyerekkori emléket felidéz, a kirándulások illetve a magasles széles horizontjának belátásai mindig hatással voltak rá. 
Az óra akkor már kettõt mutatott a szerkesztõség falán. Döntött.
                                                                         ***
    Marci arca kipirosodott a hideg széltől, míg a padon várta õt az iskola melletti parkban. Az autók zaját hallgatta még mielőtt megjelentek volna a sarki épület mögül. Már amelyiknek volt valamiféle hangja, de az Anya Polszkijának hangos ketyegését bizony messziről felismerte. Bosszantotta a késés, Anya nem szokott késni, főleg mikor ilyen hideg van.
    A narancssárga autó mocorogva állt meg és õ vidáman ugrott ki majd megölelte Marcit. -Megyünk Mamához, igen... most indulunk- a behajított iskolatáska után tuszkolta Marcit is a hátsó ülésre, majd a Polszki mintha érezte volna ,hogy fontos része ennek a hétvégének, minden erejét összeszedve vidáman röffentett bele a városi délutánba.

...a szél harapta fáknak
fagyos zörrenése
karmolja útszéli tájnak
arcát,
hópaplan repedésbe.