ZENESAROCK – Fesztiváloztunk…
Rockfesztivál Szentegyházán december 29… ilyen jól rég nem éreztem magam, gondoskodott róla három zenekar.
Megérkezésünk után nem sokkal rég nem látott barátokkal találkoztunk, kiknek nagyon megörvendtünk, hiszen elmúlt 5 év is a közös Tusványosi buli óta.
Igen, ott jártam el a páromnak a “Tûztáncot” és a “Gyula Blues” is ott ihletõdött egyértelműen Gyula barátom hatására, kinek azóta is lógok egy „Ciuc” polóval… naszóval, sok minden történt ott és akkor.
Hát most itt volt Gyula is, Mongó, Marci, Csabikáék, meg a feleségek, várandósak is, jó volt látni õket, ahogy családiasodnak.
Míg a zenekarok a beállással, erõss riffekkel tömték tele a termet, egy kislány trikóján akadt meg a szemem “ki a jó? Légió!” felírattal… igen a kis fanok is ott voltak. Tíz órára megtelt a terem, leoltódtak a lámpák és feldübörgött a Mennydörgés zenekar Lövétéről. Egyszerű srácok, kik besorakoztak a rock katonái közé, berobbant a közönség közé az energiájuk, Osszián, Pokolgép dalok dobütemei döngették a falakat, a dobhártyákat. Egyszerűen jó volt nézni őket még akkor is, ha nem teljesen fedte a metál nyers hangzásvilága a szeretett stílusomat, jó volt nézni, hogy élvezik a zene minden egyes hangját, egyszerűen odaolvadtak a színpadhóz, eggyé váltak a teremmel. Szép volt fiúk, éljen a rock!
Szentegyháza veteránjai követték a lövétei srácokat, a Légió. Velük még a fesztivál elején beszélgettem miközben a falra vetített képeket néztem, ott a falon hosszú hajú kemény legények néztek vissza rám széles mosollyal, fiatalon. Most meg kopaszok és apák… egyetlen kivétel az énekes lány, kiről kiderült, hogy az Õ lánya a Légió polós kislány.
Endrétől sokat hallottam a kilencvenes évek Légiós koncertjeikről, a P. Mobil és saját dalok székelyhoni müvelõiként lettek ismertek és kedveltek Szentegyházán. Most ez érződött, hogy 16 év után egy olyan csapat lépett a színpadra, kikre sokan nosztalgikusan tekintettek. Megtapsolták õket, örvendtek nekik, mert a Légió most egy kicsit az övék volt.
Jól kiénekelt dalok, erõs hangzás, a slágeres rock refrénjei csurogtak le a színpadról. Hátranézve láttam, hogy énekelnek a nézõtérrõl, a régi hangok-régi sorok lassan eszekbe jutottak. A végén sorozatos és megérdemelt visszahívások…. igen, itt láttam-hallottam, éreztem azt, hogy ennél nem kell több semmi -ahogyan szerették és visszaszerették őket-, bár érezhető volt a 16 év szünet de ez senkit nem bántott. Igen, ez kell egy zenekarnak, ez kellet nekik is…
Harmadik zenekar a Mongo’s Blues Band. Mongó régi jó barátom, van már 7 éve is, hogy együtt jammeltünk egy kis mezei fesztiválon, a nagy pusztán, ahol a generátorok puffogása adták az alapritmust, a Hey Joe-t játszottuk akkor, voltunk vagy tízen a színpadon, jó volt, szép volt de gerjedtünk is … (most míg a zenekar beállt ez a fesztivál jutott az eszembe). Mongó a vállára akasztotta hófehér Fenderét, Radics és Mobil dalokat kezdett játszani. Nagyon meglepett és nagyon melengette a szívemet ahogy ott nyomták többek közt a Zöld Csillag-ot, majd a HBB -s dalok következtek…. Ilyet rég nem hallottam, tetszett nagyon… csodálatos volt, kellemes meglepetés, erre nem számítottam, hát igen…. átkaroltam a párom derekát és hallgattam őket, ahogy ezzel a kisvárosi egyszerűséggel, de példaként sugározva magukból azt az erőt, hogy így is lehet játszani… szerényen és szívbõl!
Nem kritikusként írom e beszámolót, mert nem áll módomban kritizálni és hadd legyen az más dolga, nekem mindhárom zenekar tetszett úgy a maguk apró kis, hanyagolható hibájukkal, csodálatos gazdagságukkal együtt. A végén feltették a koronát, mindhárom csapat színre lépett és elénekelték a Piramis Ajándékát közösen az ottlévõkkel. Egy terem, egy dal, egy közös hang.
A hangulat leírhatatlan volt számomra. A fesztivál végén a gratulációk. Mindenki kezet fogott mindenkivel. Velem is, pedig tudták, hogy nem zenészként mászkálok a zenészek között, mégis nevemen szólítottak számomra ismeretlenek is, örvendtek, hogy megszületett és csodálatosan végződött a fesztivál.
Nem utolsó soron köszönöm a hangulatot a szponzoroknak is, megemlíthető az az önzetlenség, hogy a zene fölötte állt az anyagi igényeknek a zenekarok részéről és ingyen vállalták a részvételt.
Szép volt fiúk, szép volt szervezők, szép volt közönség…. legyen ez írányjelzõ a sznoboknak.
2010-ben találkozunk!
ZENESAROCK 2009. DECEMBER 30.
————————-
BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK, VISZLÁT 2010-BEN!
Tisztelettel
Vass István “Pistike”
————————–
2009. december 30., szerda
2009. december 27., vasárnap
2009 záróakkordjaként a 2010-rõl
Szervusztok!
Bár hanyagoltam kisé az oldalt, azért mint egy kis évvégi lezárást, írok néhány sort.... zeneileg és nemcsak, egy sikeres évet zártam, zártunk!
Nemzenei életemre büszke vagyok, egyre büszkébb! :) Családom szép és jó! Réka okos és gyönyörű, meglep néha a gyermeki tiszta eszmefuttatásaival, Ákos meg egy utolérhetetlen kistörpe ki rímekbe szedett hanglejtéseivel adja tudtomra tetszését és nemtetszését. Azt hiszem mindkét gyerekben fellelhetõ a zenei véna, a ritmusérzék, igy feladatommá válik és zenész keresztszülök feladatává, eme csirák feltörekvését rögmentessé tenni :)
Elménkben megálmodott családi fészek építéséhez közelebb kerültünk, persze még alapokban, de már a realitásba is kivetíthetõ törekvéseink megvannak.
Zenei megélésem 2009-ben érdekes volt, Orpheusz szemszögből is elindult a gépezet és persze nagy tervek elébe nézünk, először is befejezzük januárban a lemezt, lesznek változások a hangszerelésben is és nem utolsó sorban -a napokban értesítettek, hogy körvolalazódik több Erdélyi nagyvárosbani zenélés, melyet már régóta szerettem volna... Vásárhely, Kolozsvár s talán Szatmárnémeti is belefér, majd a bánáti és a Pannon síkság -tér és zenei- hódítása vár a csapatra.
Saját útjaim tovább bontogatom, Fodor János barátommal tervezgetünk több gitárestét saját dalainkból álló repertoárral, a blues es az indiai zenei világ találkozása olyan dalokban, melyet keveset vagy soha nem hallott még a nagyérdemű...
Szalai Attila barátom javaslatára pedig egy Cseh Tamás estet szerveznénk néhány városombeli zenésszel... "Cseh Tamás-Cseh Tamásról"
Ami az idei évről átcsúszik 2010-re, mentségül annyit, hogy jobb lessz! :)
B.U.É.K. Mindenkinek!
Bár hanyagoltam kisé az oldalt, azért mint egy kis évvégi lezárást, írok néhány sort.... zeneileg és nemcsak, egy sikeres évet zártam, zártunk!
Nemzenei életemre büszke vagyok, egyre büszkébb! :) Családom szép és jó! Réka okos és gyönyörű, meglep néha a gyermeki tiszta eszmefuttatásaival, Ákos meg egy utolérhetetlen kistörpe ki rímekbe szedett hanglejtéseivel adja tudtomra tetszését és nemtetszését. Azt hiszem mindkét gyerekben fellelhetõ a zenei véna, a ritmusérzék, igy feladatommá válik és zenész keresztszülök feladatává, eme csirák feltörekvését rögmentessé tenni :)
Elménkben megálmodott családi fészek építéséhez közelebb kerültünk, persze még alapokban, de már a realitásba is kivetíthetõ törekvéseink megvannak.
Zenei megélésem 2009-ben érdekes volt, Orpheusz szemszögből is elindult a gépezet és persze nagy tervek elébe nézünk, először is befejezzük januárban a lemezt, lesznek változások a hangszerelésben is és nem utolsó sorban -a napokban értesítettek, hogy körvolalazódik több Erdélyi nagyvárosbani zenélés, melyet már régóta szerettem volna... Vásárhely, Kolozsvár s talán Szatmárnémeti is belefér, majd a bánáti és a Pannon síkság -tér és zenei- hódítása vár a csapatra.
Saját útjaim tovább bontogatom, Fodor János barátommal tervezgetünk több gitárestét saját dalainkból álló repertoárral, a blues es az indiai zenei világ találkozása olyan dalokban, melyet keveset vagy soha nem hallott még a nagyérdemű...
Szalai Attila barátom javaslatára pedig egy Cseh Tamás estet szerveznénk néhány városombeli zenésszel... "Cseh Tamás-Cseh Tamásról"
Ami az idei évről átcsúszik 2010-re, mentségül annyit, hogy jobb lessz! :)
B.U.É.K. Mindenkinek!
2009. december 15., kedd
DECEMBER
ZENESAROCK – December
Decemberben mindenki körül felpörög a valós világ, ajándékszatyrok hónapja ez, a jövőbeli tervezgetéseké, a család szétszóródott tagjainak találkozásáé és a Karácsony Ünnepe.
Ilyenkor igazán hangulatos a barátok társaságában a forralt bor kortyolgatása és a diákkori szilveszteri bulik felidézése, hogy akkor nekünk nem a Red Bull adott szárnyakat, hanem a szabadságérzet, a vidék vad, de egyben barátságos hófödte dombjai, fenyői, minden Apa ajándékba küldött, saját préselésű és erjesztésű flakonos bora.
Most is ilyen világot élünk, csak a tényezők változtak meg körülöttünk, megfontoltabbá váltunk.
Más terveket szövünk, mint ahogy ezt tettük 10-15 évvel ezelőtt. Ki így, ki úgy…
Egyik este sétáltunk hosszan a Kossuth utcán, rácsodálkozva az energiatakarékos díszbe öltöztetett fákra, az ünnepi fények által megvilágított választási bannerekre és plakátokra, villanyoszlopokra fémkapcsokkal erősített feszes mosolyokra, tekintetekre.
Jó érzés volt behunyni a szemem és kívánni valamit…, nem előttük és nem tőlük…, csak egyszerűen, ott sétálva a családdal, beburkolózva a várost beborító hangulattal, kívánni valamit ebben a virtuális, vírusos és műanyagban tocsogó világban, valami természetből fakadót. Hogy tudjak szeretni! Még jobban szeretni, mindig jobban szeretni. Igen, a Nővéremmel való eszmefuttatás jutott eszembe elsőként így hirtelen a járda közepén: a „szeretni tudás” a legértékesebb emberi tulajdonság! És ezt kívántam másoknak is.
Szép a December. Szép a Karácsony. A legszebb.
Tudjunk majd a jövőben is meghitten megünnepelni, magunkhoz szorítani szeretteinket. Ezt is kívánom! :) Barátaim maradjanak a barátaim, a Múzsa mindig telepedjen vállamra és hintsen be gondolataival, mikor éppen arra van kedve. Legyen erőnk túlélni és átlépni a visszahúzó erőket, gondokat. Legyen egy egészséges Anyaországunk, ki esténként csókot tud lehelni elszakadt fiai homlokára.
Néhány barátot, ismerőst – akiket egy közös szál fűz össze közvetve vagy közvetlen: a zene – kérdeztem meg a 2010-es évre szőtt terveikről, persze tömören. Székelyudvarhelyi emberek, kik egykoron zenéltek, vagy ma is aktívan zenélnek, avagy zenével foglalkoznak országhatárokon belül és kívül. Ki innen, ki onnan válaszolt és ezúttal is köszönöm Nekik!
– Mit szeretnél elérni a 2010-es évben? Milyen terveid, vágyaid vannak, amit szeretnél, ha teljesülne? Zenéről és nemcsak…
Orbán Ferenc
– Ötletekben nem szenvedek hiányt, így a 2010-es év is azt sejteti: nem fogok tétlenkedni. Mindenekelőtt szerzői gyermeklemezemet szeretném elkészíteni, ezzel párhuzamosan – a nemEZ és Orpheusz zenekarok lemezfelvételeinek eleget téve – az év első felében harmadmagammal Cseh Tamás emlékest-turnét szervezünk. Reményeim szerint megannyi zenei elfoglaltság is vár rám, amelyek most még bimbóban, szeretném a színházzenei tevékenységem is tökéletesíteni.
Murányi Tóni
– Hát, mivel éppen a napokban folynak az új lemezünk utómunkálatai (hivatalos megjelenés: december 14.), természetesen a jövő évi kívánságaim nagy része ehhez kapcsolódik. Közel egy évig dolgoztunk ezen a 15 számos anyagon, és legfőbb álmom, hogy ez minél több hallgatóhoz eljusson. Ennek érdekében egyezséget kötöttünk a kiadóval (Erdélyi Híradó, Kolozsvár), hogy a dalaim mp3-ban letölthetőek legyenek a weboldalamról. A kiadó pedig a szép szöveges-verses könyvvel megjelenő lemezt árusítja majd. Továbbá szeretném bepótolni az elmúlt évben kimaradt koncerteket, és szeretném, ha ősszel eljutnék végre Mongóliába, jó ideje tervezem már ezt a túrát is. Röviden ennyi lenne… Sok?
Demény Huba
– Ez a kérdés szerintem minden ember agyában megfordul így év vége felé.
Én nem szoktam előre konkrét terveket szőni. De mindig minden évre van egy pár általános kívánságom a magam, a családom és a környezetem számára. Legyen egészség, igazság, bizalom, remény és hit. Ha ezek megvannak, a többi majd kialakul. Mert mindenki azért hajt és küzd, hogy megvalósítsa álmait/terveit, és ha az imént felsoroltak teljesülnek, akkor minden sikerülhet.
Szalai Attila
Akkor idézek:
„A zene jó hasonlat az időre. Egy hang akkor gyakorol hatást az emberre, ha emlékszik az előzőre, és várja a következőt… Mindegyik csakis a múltba és a jövőbe ágyazva nyer értelmet.” (Francois Lelord)
Sima Endre
– Na, akkor, kezdjük:
Zenével kapcsolatosan, azt szeretném, ha nem zenélnék és letehetném már azt a gitárt. Lehetőleg ne is halljak a zenéről többet, sőt mi több, zenét se hallgassak, ha nem muszáj. Nnnnah…? Mielőtt nagyon összehúznád a szemöldököd, szólok, hogy ez vicc volt.
Terveim nincsenek, az meg, hogy azt szeretném, hogy az emberek jobban odafigyeljenek az élő zenére, az nem álom.
Röviden ennyi.
Ja!
A nem zenével kapcsolatos álmokról, meg nem beszélek. Túl hosszú lenne a lista.
Sükösd Attila
– Köszönöm érdeklődésedet…
A 2010-es év elképzelése talán a 2009-es év folytatása lenne… azaz, amit kreáltam, azt kiadni!!
Nagyon nehezen sikerült összehozni – végre – azt, ami engem tükröz. Úgy készíteni nótát és felvenni, ahogy szeretném… de végül sikerült.
http://www.myspace.com/sukosdattila
Kolumbán Zoltán Sándor
Zenével, zenéléssel kapcsolatos terveim a jövő évre főleg a Yesterdays-hez kötődnek. Jelenleg is dolgozunk a második albumon, amit valamikor tavasszal szeretnénk megjelentetni. Nagyon sok munka, vesződés meg fáradtság van benne, de egyrészt pont ezért reméljük, hogy minden a legjobban sikerült, másrészt azokért az ihletett pillanatokért is, amik még a legelső próbatermi időszakban meg aztán a stúdióban is alakították, jobbá tették a dalokat. Aztán meg szeretnénk minél többet koncertezni erdélyben és nemcsak, szeretnénk koncert DVD-t kiadni, új lemezt írni.
A másik zenekar, amivel Székelyudvarhelyen is többször jártam és decemberben is jövünk, a De La Funk. Ettől minél több bulit, party-t, lazaságot és jókedvet várok. Aki szeretné tudni, hogy hol és mikor, az a friss, ropogós, még nem tejesen kész, de már funkcionális http://www.delafunk.ro oldalon informálódhat.
A magánéletemben is vannak tervek, álmok, kívánságok. Ezek közül csak azt monanám el, hogy végre szeretnék jogosítványt szerezni, kicsit unom már a buszozást. A többit pedig a közelebbiek tudják, vagy megtudják.
Kellemes ünnepeket kívánok az uh.ro olvasóinak.
Katona Zoltán Loránd
Van még, ami teljesüljön a 2010-ben is, hiszen az állítólagos válság ellenére a világ minden táján teltházas koncertek zajlanak. Olyasmikben reménykedem, hogy az elmúlt két-három évben megszerzett klasszikus, nagy “skalpok” (Rolling Stones, AC-DC, R.E.M., Deep Purple, Sex Pistols, stb.), illetve szintén az utóbbi években látott-hallott, számomra szintén igen jelentőset alkotó és koncerten életreszóló élményt teljesítő zenekarok (The Killers, Kaiser Chiefs, The Wombats, Gogol Bordello, stb.) után olyan együtteseket hallgatok majd meg élőben, akik nem igazán ismertek a széleskörű közönség előtt. Kis, hangulatos klubkoncertekre vágyom, ahol egyszerű, kisemberek adják elő dalaikat, játszanak lelkesedésből virtuózan. Ugyanakkor meg azt is szeretném már megérni, hogy szűkebb környezetemben is nyitottabbak, befogadóbbak legyenek az emberek azon zenék iránt, amik csak igazából most lettek-lesznek ismertek. Azt vallom, hogy nem csak a jól ismert klasszikusok hallgatásakor kell jó érzés eltöltse az embert: hallgassa a nálunkfelé kevésbé sztárolt, majdhogynem ismeretlen, de értéket teremtő zenekarok munkásságát. Soroljam..? :-) Néhány tipp (biztosan fogtok hallani róluk): The Muse, White Stripes, Franz Ferdinand,Kasabian, Kings of Leon, vagy a magyarok közül a Kiscsillag, 30Y, illetve mások. Ja, s nem sajnálom, hogy nem lesz többé Sláger meg Danubius: ott van az MR2 Petőfi, eddig is messze túlmutatott rajtuk. Az Ilyenek voltunk meg a Kölyköd voltam után 2010-ben már mást kell ordítani torkunkszakadtából, más nemzedéki himnuszokat, illetve kedves kocsma- és bulidalokat. Ordítsuk inkább azt, hogy Van-e szándék..?! illetve azt, hogy Gyom nyomja az agyamaaat..!!! De azért a Red Hot Chili Peppers, esetleg a U2 közeli koncertjét sem hagynám ki… :-)
…és egy megkésett válasz Gothárd “Csövi” Csabától:
Én azt szeretném,hogy sztár legyek 2010-ig és belőletek is azt csináljak. Én ezt kérném az angyalkától és azt,hogy az Orpheusz színpadát 4 daru építse és 6 kamion szállítsa.
Na ezt írd meg az uh-ba!
ZENESAROCK – 2009. december 11.
Decemberben mindenki körül felpörög a valós világ, ajándékszatyrok hónapja ez, a jövőbeli tervezgetéseké, a család szétszóródott tagjainak találkozásáé és a Karácsony Ünnepe.
Ilyenkor igazán hangulatos a barátok társaságában a forralt bor kortyolgatása és a diákkori szilveszteri bulik felidézése, hogy akkor nekünk nem a Red Bull adott szárnyakat, hanem a szabadságérzet, a vidék vad, de egyben barátságos hófödte dombjai, fenyői, minden Apa ajándékba küldött, saját préselésű és erjesztésű flakonos bora.
Most is ilyen világot élünk, csak a tényezők változtak meg körülöttünk, megfontoltabbá váltunk.
Más terveket szövünk, mint ahogy ezt tettük 10-15 évvel ezelőtt. Ki így, ki úgy…
Egyik este sétáltunk hosszan a Kossuth utcán, rácsodálkozva az energiatakarékos díszbe öltöztetett fákra, az ünnepi fények által megvilágított választási bannerekre és plakátokra, villanyoszlopokra fémkapcsokkal erősített feszes mosolyokra, tekintetekre.
Jó érzés volt behunyni a szemem és kívánni valamit…, nem előttük és nem tőlük…, csak egyszerűen, ott sétálva a családdal, beburkolózva a várost beborító hangulattal, kívánni valamit ebben a virtuális, vírusos és műanyagban tocsogó világban, valami természetből fakadót. Hogy tudjak szeretni! Még jobban szeretni, mindig jobban szeretni. Igen, a Nővéremmel való eszmefuttatás jutott eszembe elsőként így hirtelen a járda közepén: a „szeretni tudás” a legértékesebb emberi tulajdonság! És ezt kívántam másoknak is.
Szép a December. Szép a Karácsony. A legszebb.
Tudjunk majd a jövőben is meghitten megünnepelni, magunkhoz szorítani szeretteinket. Ezt is kívánom! :) Barátaim maradjanak a barátaim, a Múzsa mindig telepedjen vállamra és hintsen be gondolataival, mikor éppen arra van kedve. Legyen erőnk túlélni és átlépni a visszahúzó erőket, gondokat. Legyen egy egészséges Anyaországunk, ki esténként csókot tud lehelni elszakadt fiai homlokára.
Néhány barátot, ismerőst – akiket egy közös szál fűz össze közvetve vagy közvetlen: a zene – kérdeztem meg a 2010-es évre szőtt terveikről, persze tömören. Székelyudvarhelyi emberek, kik egykoron zenéltek, vagy ma is aktívan zenélnek, avagy zenével foglalkoznak országhatárokon belül és kívül. Ki innen, ki onnan válaszolt és ezúttal is köszönöm Nekik!
– Mit szeretnél elérni a 2010-es évben? Milyen terveid, vágyaid vannak, amit szeretnél, ha teljesülne? Zenéről és nemcsak…
Orbán Ferenc
– Ötletekben nem szenvedek hiányt, így a 2010-es év is azt sejteti: nem fogok tétlenkedni. Mindenekelőtt szerzői gyermeklemezemet szeretném elkészíteni, ezzel párhuzamosan – a nemEZ és Orpheusz zenekarok lemezfelvételeinek eleget téve – az év első felében harmadmagammal Cseh Tamás emlékest-turnét szervezünk. Reményeim szerint megannyi zenei elfoglaltság is vár rám, amelyek most még bimbóban, szeretném a színházzenei tevékenységem is tökéletesíteni.
Murányi Tóni
– Hát, mivel éppen a napokban folynak az új lemezünk utómunkálatai (hivatalos megjelenés: december 14.), természetesen a jövő évi kívánságaim nagy része ehhez kapcsolódik. Közel egy évig dolgoztunk ezen a 15 számos anyagon, és legfőbb álmom, hogy ez minél több hallgatóhoz eljusson. Ennek érdekében egyezséget kötöttünk a kiadóval (Erdélyi Híradó, Kolozsvár), hogy a dalaim mp3-ban letölthetőek legyenek a weboldalamról. A kiadó pedig a szép szöveges-verses könyvvel megjelenő lemezt árusítja majd. Továbbá szeretném bepótolni az elmúlt évben kimaradt koncerteket, és szeretném, ha ősszel eljutnék végre Mongóliába, jó ideje tervezem már ezt a túrát is. Röviden ennyi lenne… Sok?
Demény Huba
– Ez a kérdés szerintem minden ember agyában megfordul így év vége felé.
Én nem szoktam előre konkrét terveket szőni. De mindig minden évre van egy pár általános kívánságom a magam, a családom és a környezetem számára. Legyen egészség, igazság, bizalom, remény és hit. Ha ezek megvannak, a többi majd kialakul. Mert mindenki azért hajt és küzd, hogy megvalósítsa álmait/terveit, és ha az imént felsoroltak teljesülnek, akkor minden sikerülhet.
Szalai Attila
Akkor idézek:
„A zene jó hasonlat az időre. Egy hang akkor gyakorol hatást az emberre, ha emlékszik az előzőre, és várja a következőt… Mindegyik csakis a múltba és a jövőbe ágyazva nyer értelmet.” (Francois Lelord)
Sima Endre
– Na, akkor, kezdjük:
Zenével kapcsolatosan, azt szeretném, ha nem zenélnék és letehetném már azt a gitárt. Lehetőleg ne is halljak a zenéről többet, sőt mi több, zenét se hallgassak, ha nem muszáj. Nnnnah…? Mielőtt nagyon összehúznád a szemöldököd, szólok, hogy ez vicc volt.
Terveim nincsenek, az meg, hogy azt szeretném, hogy az emberek jobban odafigyeljenek az élő zenére, az nem álom.
Röviden ennyi.
Ja!
A nem zenével kapcsolatos álmokról, meg nem beszélek. Túl hosszú lenne a lista.
Sükösd Attila
– Köszönöm érdeklődésedet…
A 2010-es év elképzelése talán a 2009-es év folytatása lenne… azaz, amit kreáltam, azt kiadni!!
Nagyon nehezen sikerült összehozni – végre – azt, ami engem tükröz. Úgy készíteni nótát és felvenni, ahogy szeretném… de végül sikerült.
http://www.myspace.com/sukosdattila
Kolumbán Zoltán Sándor
Zenével, zenéléssel kapcsolatos terveim a jövő évre főleg a Yesterdays-hez kötődnek. Jelenleg is dolgozunk a második albumon, amit valamikor tavasszal szeretnénk megjelentetni. Nagyon sok munka, vesződés meg fáradtság van benne, de egyrészt pont ezért reméljük, hogy minden a legjobban sikerült, másrészt azokért az ihletett pillanatokért is, amik még a legelső próbatermi időszakban meg aztán a stúdióban is alakították, jobbá tették a dalokat. Aztán meg szeretnénk minél többet koncertezni erdélyben és nemcsak, szeretnénk koncert DVD-t kiadni, új lemezt írni.
A másik zenekar, amivel Székelyudvarhelyen is többször jártam és decemberben is jövünk, a De La Funk. Ettől minél több bulit, party-t, lazaságot és jókedvet várok. Aki szeretné tudni, hogy hol és mikor, az a friss, ropogós, még nem tejesen kész, de már funkcionális http://www.delafunk.ro oldalon informálódhat.
A magánéletemben is vannak tervek, álmok, kívánságok. Ezek közül csak azt monanám el, hogy végre szeretnék jogosítványt szerezni, kicsit unom már a buszozást. A többit pedig a közelebbiek tudják, vagy megtudják.
Kellemes ünnepeket kívánok az uh.ro olvasóinak.
Katona Zoltán Loránd
Van még, ami teljesüljön a 2010-ben is, hiszen az állítólagos válság ellenére a világ minden táján teltházas koncertek zajlanak. Olyasmikben reménykedem, hogy az elmúlt két-három évben megszerzett klasszikus, nagy “skalpok” (Rolling Stones, AC-DC, R.E.M., Deep Purple, Sex Pistols, stb.), illetve szintén az utóbbi években látott-hallott, számomra szintén igen jelentőset alkotó és koncerten életreszóló élményt teljesítő zenekarok (The Killers, Kaiser Chiefs, The Wombats, Gogol Bordello, stb.) után olyan együtteseket hallgatok majd meg élőben, akik nem igazán ismertek a széleskörű közönség előtt. Kis, hangulatos klubkoncertekre vágyom, ahol egyszerű, kisemberek adják elő dalaikat, játszanak lelkesedésből virtuózan. Ugyanakkor meg azt is szeretném már megérni, hogy szűkebb környezetemben is nyitottabbak, befogadóbbak legyenek az emberek azon zenék iránt, amik csak igazából most lettek-lesznek ismertek. Azt vallom, hogy nem csak a jól ismert klasszikusok hallgatásakor kell jó érzés eltöltse az embert: hallgassa a nálunkfelé kevésbé sztárolt, majdhogynem ismeretlen, de értéket teremtő zenekarok munkásságát. Soroljam..? :-) Néhány tipp (biztosan fogtok hallani róluk): The Muse, White Stripes, Franz Ferdinand,Kasabian, Kings of Leon, vagy a magyarok közül a Kiscsillag, 30Y, illetve mások. Ja, s nem sajnálom, hogy nem lesz többé Sláger meg Danubius: ott van az MR2 Petőfi, eddig is messze túlmutatott rajtuk. Az Ilyenek voltunk meg a Kölyköd voltam után 2010-ben már mást kell ordítani torkunkszakadtából, más nemzedéki himnuszokat, illetve kedves kocsma- és bulidalokat. Ordítsuk inkább azt, hogy Van-e szándék..?! illetve azt, hogy Gyom nyomja az agyamaaat..!!! De azért a Red Hot Chili Peppers, esetleg a U2 közeli koncertjét sem hagynám ki… :-)
…és egy megkésett válasz Gothárd “Csövi” Csabától:
Én azt szeretném,hogy sztár legyek 2010-ig és belőletek is azt csináljak. Én ezt kérném az angyalkától és azt,hogy az Orpheusz színpadát 4 daru építse és 6 kamion szállítsa.
Na ezt írd meg az uh-ba!
ZENESAROCK – 2009. december 11.
2009. december 4., péntek
Beszélgetéseim I.
ZENESAROCK- Beszélgetés Szalai Attilával (The Bluzers zenekar)
…abban a kis székelyudvarhelyi kocsmában úgy hasított Hendrix Little Wing-je, hogy csak ültem és néztem Őket, szinte tudatlan lebegésben, mindössze a lábam ritmusos kopogtatása ébresztett vissza néha a valós világba…
***
2008-at írtunk, amikor az a nagy hír jutott el hozzám: született egy új blues zenekar Székelyudvarhelyen!
Nemsokára egy újságcikkben találtam rájuk, egy fotó és a betűsorok adták hírül az olvasónak az első koncertjük sikerét… szikra volt az üzemanyagon… Rögtön megkerestem egy közösségi portálon Szalai Attilát, a zenekar basszus gitárosát, kibontva barátságunk első fonalát, majd meghívást kaptam a következő fellépésükre.
Amit akkor ott hallottam, láttam, átéltem, az több volt sokkal, mint amire számítottam: egy mozgó blues gépezet, melynek minden fogaskereke a helyén forog precízen, szépen, Clapton, B.B. King, Hendrix, Stevie Ray Vaughan egymás után simultak be az asztalok közé, hogy Robert Johnsonnal karöltve cirógassák, néha tépjék a nagyérdemű érzékeit…
Abban a kis székelyudvarhelyi kocsmában úgy hasított Hendrix Little Wing-je, hogy csak ültem és néztem Őket, szinte tudatlan lebegésben, mindössze a lábam ritmusos kopogtatása ébresztett vissza néha a valós világba…
Szeretem a zenéjük, nyers valóságban adják vissza azokat a hangokat, amelyek több évtizedeken keresztül a bluest meghatározták.
Ez a zenekar a THE BLUZERS.
Szalai Attilával ülünk le egy kávéra, hogy meséljen egy kicsit a zenéről, a zenekarról. Látszik, teljes összhangban van magával, jókedvű, úgy érkezett, ahogy szokott, borostásan és göndör hajkoronájával. (ahogy Réka lányom nevezi, a „bozontos Attila”)
A Tőle megszokott huncutsággal robban: – Szervusz Pistike, na írogatunk, írogatunk???? Kérdezz, majd válaszolok, ha tudok – harsogja nagy kedvvel…
– Egy újságcikkben olvastam Rólatok először, inkább az első fellépésetek élményfeldolgozásáról szólt, a zenekar akkor még teljesen ismeretlen volt a blues-szerető székelyudvarhelyiek számára…
– Na, Pistike – kezdi a történetet – a hivatalos verzió szerint decemberben lesz 2 éves a zenekar, hiszen két éve, karácsony után kezdtünk el játszani, hozzátéve, hogy ebben a felállásban.
– Akkor az Angyal hozott! Gondolom azért már ismertétek egymást, vagy csak a zene hozott össze benneteket?
– Előzményekről annyit, hogy már nagyon rég rágtam Pécinek (Péter Attila) a fülét (kávétejetek van? – kérdi a pincért közben), amikor találkoztunk itt-ott évente kétszer, háromszor, hogy jó lenne zenélni, csak a hol és mivel típusú kérdéseknél mindig elakadt a dolog. Csessze meg, ez kiszakadt! (a cukros plikkre gyakorolt hatás), majd egyik legjobb barátomnak az öccse, aki az első dobosunk volt, és akinek szintén játszhatnékja volt, megadta a végső lökést, hiszen így, dobbal már kezdett zenekar formája lenni az egésznek… (én meg közben dőlök ki az asztal mögül a nevetéstől, egy dolog, hogy tiszta cukor az asztal de a kávétej bontásával is elvan, látszik ahogy koncentrál…)
2-3 hónap telt így el, hármasban, amikor egy délután találkoztam Zolival (Kacsó Zoltán) és emlékezvén még iskolás éveinkre, tudtam, hogy szintén zenész és kérdésemre, hogy nem-e akarna beszállni a bandába, igent mondott. Meg hogy évek óta játszana, csak nem volt kivel. Úgy értem zenélne… na így, Pistike…
Majd azon a bizonyos decemberi napon, amikor Fazi (Fazakas Attila) bejött a képbe Zoli telefonhívására, a régi dobos már felmondott, időhiány miatt…
– Bluest kezdtetek játszani…
– Igen. Bluest! – vág a szavamba –, mert szeretjük, bár ma már mind hallgatunk és szeretünk más és más műfajokat is, valahol a szívünk valamely eldugott sarkában ott motoszkál a mai napig. Van valami a blogunkon is olvasható Willie Dixon mondásában, miszerint: „The blues is the roots; the rest is the fruits”, és mert ennek a mélyről jövő erőnek jól esik átadni magunkat… (Ragyog a szeme, szenvedélytől forrottan hangos nyomatékot ad mondatainak.)
…és ha már a blogunk jutott az eszembe – folytatja –, akkor ajánlom mindenkinek, aki szeretne értesülni fellépéseinkről és egyebeinkről: http://www.bluzers.blogspot.com – elfojtottan nevet… (Én készítettem nekik, még a tavaly…)
– Egyedi a hangzásotok, tudom, pontosan lejátsszátok a dalokat, de azért megvan a Bluzers-i hangulat…
– Ami mindenképpen egyedivé teszi, az a jó zene, amit játszunk. Na jó, ez csak vicc volt – nevet, betöltve az egész a helyiséget – szóval a zene tényleg nem rossz, amiben meg nem vagyunk pengék, az a színpadi kiállás. Ugyanis mi nagyon élvezzük, amikor játsszunk, és általában megfeledkezünk arról, hogy mások is ott vannak, és kellene menjen valamiféle show. Ettől függetlenül érdemes eljönni és meghallgatni szerény műsorunkat.
– Szerény műsor… aza… általában három órás, plusz a jammelés – javítom ki nevetve
-Tudom, vannak nagy kedvencek…
– Egy: aki volt már koncertünkön, az tudja, aki meg nem volt, annak ideje eljönnie – jelenti ki határozottan.
Kettő: aki a bluest szereti, aszerint jó zenét játszunk, aki a tucc-tuccot szereti, annak szörnyű, amit játszunk.
Három: Clapton dalaitól kezdve, Hendrix, ZZ Top és Bonamassan át egészen AC-DC-ig csipegetünk.
– Hűha, ilyen határozottsággal politikai karriert futnál be… Na de Attila, rossz és jó élmények hatásai húztak mély barázdákat lelkivilágodba? – kérdem nevetve, s nézem, ahogy elvesz egy cigit, különösebben nem cigizik, csak ritkán, amikor megkívánja az adott pillanat…
– Legjobb élmény te Pistike, hogy él a zenekarunk, játszunk és ez nagyon jó – pöffenti ki a füstöt. Vannak meghívásaink állandó jelleggel. Ezenfelül, még ha tetszik is a zenénk és tapsolnak is a számok végén, esetleg buli kerekedik, az már csak hab a torta tetején.
Igazán rossz élményünk az elmúlt szűk két év alatt nem volt. Mindig sikeresen félre tudtunk ez idáig ugrálni a felénk röpködő tojások és paradicsomok elől – neveti el magát és félrehajol, mintha most is egy láthatatlan célbadobás elől hárítana…
– Miért tűnik feneketlen tónak az udvarhelyi zenekaroknak az az állapot, amelyből nagyon nehéz kievickélni? Az idő az egyik, az biztos, de ez egyéni megoldásokat kíván. Szerinted mi az az általános tényező, ami visszahúzhat egy zenekart?
– A zenekari fejlődést főleg a kevés gyakorlás akadályozza, Pistike – nagyot szív a cigiből és pöffenti is ki, mintha csak pipálna…
Ellenben a zenekarok életben maradását az akadályozza, hogy igazából ezek az amatőr bandák senkit sem érdekelnek, akiket kellene. Hiszen egy város kulturális életének az amatőr vállalkozások is szerves részei… Városunkban kitűnő amatőr zenekarok vannak, akik a rocktól, bluestól a punkon át a jazzig elsőrangú előadásokat hoznak össze kocsmákban, fesztiválokon, különböző rendezvényeken. (Enyhén büszkeség tölt el, pedig nem is tudom, hogy gondolt-e rám! Mosolygok a kijelentésén…) Egy zenekarnak a méregdrága felszereléseken kívül próbahelyiség szükségeltetik – folytatja –, ami nem lehet bárhol, hiszen a próbák hangereje zavaró a környezet számára, sőt még el sem viselhető, mivel próbákról van szó. A próbahelyiségek terén divatos garázsok meg igazából alkalmatlanok, ugyanis télen állandóan fűtött helyiség kellene, a hangszerekre lévén tekintettel. Talán ez a legnagyobb gondja minden zenekarnak. Ebben jönne jól a segítség, ha a zenekarok kaphatnának próbahelyiségeket. A többit megoldják a lelkes muzsikusok.
– …na… egy vallásos kérdés: Ha belétek rúgnak, visszarúgtok, vagy apostoli szeretettel kenyeret vágtok a rugdalózókhoz?
– Nem rugdalózunk mi Pistike – harsogva nevet –, koncertjeinkre önkéntesek járnak, akinek meg nem tetszik, azoknak nem muszáj végighallgatniuk. Ilyen egyszerű. A legnagyobb zenekarokat sem kedveli mindenki. Vagy ahogy Pici bácsi énekli: „nem szerethet mindenki”.
– Hobbi vagy egyszerűen szórakozás, avagy szabadidő kitöltés?
-Egy olyan hobbi, ami nagyon szórakoztat és sok örömöt szerez. Szeretünk játszani.
– Angolul énekeltek angol előadóktól, ez mindig így is marad, vagy majd fogtok magyar előadók dalaihoz is nyúlni? Esetleg saját szerzemények?
–Dalaink zöme angol nyelvű feldolgozás. Nem határolódunk el természetesen a magyar számoktól sem, de így alakult. Saját számok még nincsenek. Próbálkozunk, de az elébb említett zenészek szerzeményeinek az árnyékában elbátortalanodik, aki halandó. Persze ez nem mentség, hiszen amióta világ a világ, minden egyes alkotást megelőzött több másik nagyszerű darab – nyomja el a cigijét, pontot téve a mondat végére.
– Mi a Felső határ, ami alatt meg szeretnétek állni, ha van ilyen?
– A Felső határt nem mi szabjuk meg, hanem az, hogy mennyire tud fejlődni a zenekar. De nagyon jó nekünk az is, ha baráti társaság előtt tudunk játszani és együtt élvezzük a zenét.
– Meddig lehet a blues motívumokat játszani, szerintetek meddig lesz hallgatósága a blues zenének Udvarhelyen, mi a tapasztalatod?
– Már most is rétegeznének számít és nincs túl nagy hallgatósága, de akik ma kedvelik ezt a zenét, azok holnap is fogják.
– Ha újraszületnél, akkor mit tennél másként és mi az, amire most már büszke vagy? – de jól gondold meg, meg fog jelenni!!!
– Húúúú, van egy pár dolog, amit másként tennék – játszadozik a kiskanállal –, például hamarabb próbáltam volna zenekarban játszani. Amire büszke vagyok, az a mi kis zenekarunk, a Bluzers. Hiszen rengeteg energia van befektetve mindannyiunk részéről, hogy a zenekar életben legyen. Áldozni kellett anyagilag is mindenkinek a hangszerekre, de a legnagyobb próbatétel a heti próbákon való részvétel, hiszen közülünk senki sem profi zenész, mind más és más szakmákat gyakorlunk… Mi dolgozunk Pistike, és még ott a család…
– Egy dalfeldolgozásánál mennyire figyeltek a részletekre, pontosságra vagy engedtek magatoknak is egy kis beleszólást a feldolgozandó dal zenéjébe? Magyarán, loptok be ide-oda improvizációkat?
– Mi igyekszünk minél hűségesebben megszólaltatni az adott dalokat, persze vannak részek, amiket másként játszunk, mert úgy látjuk jobbnak vagy mert csak úgy tudjuk. Ilyen is van.
– Hol zenélnétek legszívesebben egyszer az életben?
– Ábrándozni mi is tudunk, persze, de nagyképűség lenne erre a kérdésre válaszolni – néz rám ragyogó arckifejezéssel.
– Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy „ihlet”?
– Az ihlet szó értelmezése nem hiszem, hogy érdekelne valakit, hiszen mindenki ismeri. (na… becsődölt dolog volt ezt a kérdést feltenni – gondolom magamban)
Megélni, az ritkább alkalom és nem lehet az érzést leírni. Olyan dolog, amiben nem minden nap van része az embernek. Punktum.
– Milyen terveket szőtök a jövőre nézve, mikor és hol lesztek hallhatóak, láthatóak a közeljövőben?
– Terveink vannak. Szeretnénk pár számot felvenni, akár csak a saját kedvünkre is, hogy 20-30 év múlva legyen miről vitatkozni egy üveg, vagy két üveg bor mellet. Fellépéseink meg havonta vannak. A blogunkon olvashatóak a helyszínek és időpontok. Na, erről ennyit.
Végezetül hadd mutassam be a Bluzers zenekart:
Fazakas Attila – dob
Kacsó Zoltán – ének, gitár
Péter Attila – gitár
Szalai Attila – basszusgitár
– Na te Pistike! Ha hazaméssz, akkor elviszlek, arra megyek Én is!
***
2009. december 03. – ZENESAROCK
…abban a kis székelyudvarhelyi kocsmában úgy hasított Hendrix Little Wing-je, hogy csak ültem és néztem Őket, szinte tudatlan lebegésben, mindössze a lábam ritmusos kopogtatása ébresztett vissza néha a valós világba…
***
2008-at írtunk, amikor az a nagy hír jutott el hozzám: született egy új blues zenekar Székelyudvarhelyen!
Nemsokára egy újságcikkben találtam rájuk, egy fotó és a betűsorok adták hírül az olvasónak az első koncertjük sikerét… szikra volt az üzemanyagon… Rögtön megkerestem egy közösségi portálon Szalai Attilát, a zenekar basszus gitárosát, kibontva barátságunk első fonalát, majd meghívást kaptam a következő fellépésükre.
Amit akkor ott hallottam, láttam, átéltem, az több volt sokkal, mint amire számítottam: egy mozgó blues gépezet, melynek minden fogaskereke a helyén forog precízen, szépen, Clapton, B.B. King, Hendrix, Stevie Ray Vaughan egymás után simultak be az asztalok közé, hogy Robert Johnsonnal karöltve cirógassák, néha tépjék a nagyérdemű érzékeit…
Abban a kis székelyudvarhelyi kocsmában úgy hasított Hendrix Little Wing-je, hogy csak ültem és néztem Őket, szinte tudatlan lebegésben, mindössze a lábam ritmusos kopogtatása ébresztett vissza néha a valós világba…
Szeretem a zenéjük, nyers valóságban adják vissza azokat a hangokat, amelyek több évtizedeken keresztül a bluest meghatározták.
Ez a zenekar a THE BLUZERS.
Szalai Attilával ülünk le egy kávéra, hogy meséljen egy kicsit a zenéről, a zenekarról. Látszik, teljes összhangban van magával, jókedvű, úgy érkezett, ahogy szokott, borostásan és göndör hajkoronájával. (ahogy Réka lányom nevezi, a „bozontos Attila”)
A Tőle megszokott huncutsággal robban: – Szervusz Pistike, na írogatunk, írogatunk???? Kérdezz, majd válaszolok, ha tudok – harsogja nagy kedvvel…
– Egy újságcikkben olvastam Rólatok először, inkább az első fellépésetek élményfeldolgozásáról szólt, a zenekar akkor még teljesen ismeretlen volt a blues-szerető székelyudvarhelyiek számára…
– Na, Pistike – kezdi a történetet – a hivatalos verzió szerint decemberben lesz 2 éves a zenekar, hiszen két éve, karácsony után kezdtünk el játszani, hozzátéve, hogy ebben a felállásban.
– Akkor az Angyal hozott! Gondolom azért már ismertétek egymást, vagy csak a zene hozott össze benneteket?
– Előzményekről annyit, hogy már nagyon rég rágtam Pécinek (Péter Attila) a fülét (kávétejetek van? – kérdi a pincért közben), amikor találkoztunk itt-ott évente kétszer, háromszor, hogy jó lenne zenélni, csak a hol és mivel típusú kérdéseknél mindig elakadt a dolog. Csessze meg, ez kiszakadt! (a cukros plikkre gyakorolt hatás), majd egyik legjobb barátomnak az öccse, aki az első dobosunk volt, és akinek szintén játszhatnékja volt, megadta a végső lökést, hiszen így, dobbal már kezdett zenekar formája lenni az egésznek… (én meg közben dőlök ki az asztal mögül a nevetéstől, egy dolog, hogy tiszta cukor az asztal de a kávétej bontásával is elvan, látszik ahogy koncentrál…)
2-3 hónap telt így el, hármasban, amikor egy délután találkoztam Zolival (Kacsó Zoltán) és emlékezvén még iskolás éveinkre, tudtam, hogy szintén zenész és kérdésemre, hogy nem-e akarna beszállni a bandába, igent mondott. Meg hogy évek óta játszana, csak nem volt kivel. Úgy értem zenélne… na így, Pistike…
Majd azon a bizonyos decemberi napon, amikor Fazi (Fazakas Attila) bejött a képbe Zoli telefonhívására, a régi dobos már felmondott, időhiány miatt…
– Bluest kezdtetek játszani…
– Igen. Bluest! – vág a szavamba –, mert szeretjük, bár ma már mind hallgatunk és szeretünk más és más műfajokat is, valahol a szívünk valamely eldugott sarkában ott motoszkál a mai napig. Van valami a blogunkon is olvasható Willie Dixon mondásában, miszerint: „The blues is the roots; the rest is the fruits”, és mert ennek a mélyről jövő erőnek jól esik átadni magunkat… (Ragyog a szeme, szenvedélytől forrottan hangos nyomatékot ad mondatainak.)
…és ha már a blogunk jutott az eszembe – folytatja –, akkor ajánlom mindenkinek, aki szeretne értesülni fellépéseinkről és egyebeinkről: http://www.bluzers.blogspot.com – elfojtottan nevet… (Én készítettem nekik, még a tavaly…)
– Egyedi a hangzásotok, tudom, pontosan lejátsszátok a dalokat, de azért megvan a Bluzers-i hangulat…
– Ami mindenképpen egyedivé teszi, az a jó zene, amit játszunk. Na jó, ez csak vicc volt – nevet, betöltve az egész a helyiséget – szóval a zene tényleg nem rossz, amiben meg nem vagyunk pengék, az a színpadi kiállás. Ugyanis mi nagyon élvezzük, amikor játsszunk, és általában megfeledkezünk arról, hogy mások is ott vannak, és kellene menjen valamiféle show. Ettől függetlenül érdemes eljönni és meghallgatni szerény műsorunkat.
– Szerény műsor… aza… általában három órás, plusz a jammelés – javítom ki nevetve
-Tudom, vannak nagy kedvencek…
– Egy: aki volt már koncertünkön, az tudja, aki meg nem volt, annak ideje eljönnie – jelenti ki határozottan.
Kettő: aki a bluest szereti, aszerint jó zenét játszunk, aki a tucc-tuccot szereti, annak szörnyű, amit játszunk.
Három: Clapton dalaitól kezdve, Hendrix, ZZ Top és Bonamassan át egészen AC-DC-ig csipegetünk.
– Hűha, ilyen határozottsággal politikai karriert futnál be… Na de Attila, rossz és jó élmények hatásai húztak mély barázdákat lelkivilágodba? – kérdem nevetve, s nézem, ahogy elvesz egy cigit, különösebben nem cigizik, csak ritkán, amikor megkívánja az adott pillanat…
– Legjobb élmény te Pistike, hogy él a zenekarunk, játszunk és ez nagyon jó – pöffenti ki a füstöt. Vannak meghívásaink állandó jelleggel. Ezenfelül, még ha tetszik is a zenénk és tapsolnak is a számok végén, esetleg buli kerekedik, az már csak hab a torta tetején.
Igazán rossz élményünk az elmúlt szűk két év alatt nem volt. Mindig sikeresen félre tudtunk ez idáig ugrálni a felénk röpködő tojások és paradicsomok elől – neveti el magát és félrehajol, mintha most is egy láthatatlan célbadobás elől hárítana…
– Miért tűnik feneketlen tónak az udvarhelyi zenekaroknak az az állapot, amelyből nagyon nehéz kievickélni? Az idő az egyik, az biztos, de ez egyéni megoldásokat kíván. Szerinted mi az az általános tényező, ami visszahúzhat egy zenekart?
– A zenekari fejlődést főleg a kevés gyakorlás akadályozza, Pistike – nagyot szív a cigiből és pöffenti is ki, mintha csak pipálna…
Ellenben a zenekarok életben maradását az akadályozza, hogy igazából ezek az amatőr bandák senkit sem érdekelnek, akiket kellene. Hiszen egy város kulturális életének az amatőr vállalkozások is szerves részei… Városunkban kitűnő amatőr zenekarok vannak, akik a rocktól, bluestól a punkon át a jazzig elsőrangú előadásokat hoznak össze kocsmákban, fesztiválokon, különböző rendezvényeken. (Enyhén büszkeség tölt el, pedig nem is tudom, hogy gondolt-e rám! Mosolygok a kijelentésén…) Egy zenekarnak a méregdrága felszereléseken kívül próbahelyiség szükségeltetik – folytatja –, ami nem lehet bárhol, hiszen a próbák hangereje zavaró a környezet számára, sőt még el sem viselhető, mivel próbákról van szó. A próbahelyiségek terén divatos garázsok meg igazából alkalmatlanok, ugyanis télen állandóan fűtött helyiség kellene, a hangszerekre lévén tekintettel. Talán ez a legnagyobb gondja minden zenekarnak. Ebben jönne jól a segítség, ha a zenekarok kaphatnának próbahelyiségeket. A többit megoldják a lelkes muzsikusok.
– …na… egy vallásos kérdés: Ha belétek rúgnak, visszarúgtok, vagy apostoli szeretettel kenyeret vágtok a rugdalózókhoz?
– Nem rugdalózunk mi Pistike – harsogva nevet –, koncertjeinkre önkéntesek járnak, akinek meg nem tetszik, azoknak nem muszáj végighallgatniuk. Ilyen egyszerű. A legnagyobb zenekarokat sem kedveli mindenki. Vagy ahogy Pici bácsi énekli: „nem szerethet mindenki”.
– Hobbi vagy egyszerűen szórakozás, avagy szabadidő kitöltés?
-Egy olyan hobbi, ami nagyon szórakoztat és sok örömöt szerez. Szeretünk játszani.
– Angolul énekeltek angol előadóktól, ez mindig így is marad, vagy majd fogtok magyar előadók dalaihoz is nyúlni? Esetleg saját szerzemények?
–Dalaink zöme angol nyelvű feldolgozás. Nem határolódunk el természetesen a magyar számoktól sem, de így alakult. Saját számok még nincsenek. Próbálkozunk, de az elébb említett zenészek szerzeményeinek az árnyékában elbátortalanodik, aki halandó. Persze ez nem mentség, hiszen amióta világ a világ, minden egyes alkotást megelőzött több másik nagyszerű darab – nyomja el a cigijét, pontot téve a mondat végére.
– Mi a Felső határ, ami alatt meg szeretnétek állni, ha van ilyen?
– A Felső határt nem mi szabjuk meg, hanem az, hogy mennyire tud fejlődni a zenekar. De nagyon jó nekünk az is, ha baráti társaság előtt tudunk játszani és együtt élvezzük a zenét.
– Meddig lehet a blues motívumokat játszani, szerintetek meddig lesz hallgatósága a blues zenének Udvarhelyen, mi a tapasztalatod?
– Már most is rétegeznének számít és nincs túl nagy hallgatósága, de akik ma kedvelik ezt a zenét, azok holnap is fogják.
– Ha újraszületnél, akkor mit tennél másként és mi az, amire most már büszke vagy? – de jól gondold meg, meg fog jelenni!!!
– Húúúú, van egy pár dolog, amit másként tennék – játszadozik a kiskanállal –, például hamarabb próbáltam volna zenekarban játszani. Amire büszke vagyok, az a mi kis zenekarunk, a Bluzers. Hiszen rengeteg energia van befektetve mindannyiunk részéről, hogy a zenekar életben legyen. Áldozni kellett anyagilag is mindenkinek a hangszerekre, de a legnagyobb próbatétel a heti próbákon való részvétel, hiszen közülünk senki sem profi zenész, mind más és más szakmákat gyakorlunk… Mi dolgozunk Pistike, és még ott a család…
– Egy dalfeldolgozásánál mennyire figyeltek a részletekre, pontosságra vagy engedtek magatoknak is egy kis beleszólást a feldolgozandó dal zenéjébe? Magyarán, loptok be ide-oda improvizációkat?
– Mi igyekszünk minél hűségesebben megszólaltatni az adott dalokat, persze vannak részek, amiket másként játszunk, mert úgy látjuk jobbnak vagy mert csak úgy tudjuk. Ilyen is van.
– Hol zenélnétek legszívesebben egyszer az életben?
– Ábrándozni mi is tudunk, persze, de nagyképűség lenne erre a kérdésre válaszolni – néz rám ragyogó arckifejezéssel.
– Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy „ihlet”?
– Az ihlet szó értelmezése nem hiszem, hogy érdekelne valakit, hiszen mindenki ismeri. (na… becsődölt dolog volt ezt a kérdést feltenni – gondolom magamban)
Megélni, az ritkább alkalom és nem lehet az érzést leírni. Olyan dolog, amiben nem minden nap van része az embernek. Punktum.
– Milyen terveket szőtök a jövőre nézve, mikor és hol lesztek hallhatóak, láthatóak a közeljövőben?
– Terveink vannak. Szeretnénk pár számot felvenni, akár csak a saját kedvünkre is, hogy 20-30 év múlva legyen miről vitatkozni egy üveg, vagy két üveg bor mellet. Fellépéseink meg havonta vannak. A blogunkon olvashatóak a helyszínek és időpontok. Na, erről ennyit.
Végezetül hadd mutassam be a Bluzers zenekart:
Fazakas Attila – dob
Kacsó Zoltán – ének, gitár
Péter Attila – gitár
Szalai Attila – basszusgitár
– Na te Pistike! Ha hazaméssz, akkor elviszlek, arra megyek Én is!
***
2009. december 03. – ZENESAROCK
2009. augusztus 11., kedd
Isten Veled!
Vasárnap este hallottam meg a hírt. Tudtam már rég, hogy ez megtörténik Vele is mint bárkivel, az idő volt rövidebb mint amelyre számítottam.
Először 90-ben hallottam a "Mélyrepülés"-t Ihú barátom előadásában Sikaszóban, egy patak és néhány fenyőfa közé belopott kis házban, gyertyafény és pálinka melegébe bugyoláltan mindnyájan és hallgattuk Ihút. Ekkor szerettem meg Cseh Tamás és Bereményi Géza közös vers-dallam ihletettségeit, ez után kezdtem beszerezni kazettán és bakelit korongon a még hallgatható sercegésű lemezeket...... Szerettem, -szeretem ezeket a dalokat-, játszottam tábortûz mellet néhányat, a katonaságnál románra fordítottam a "Gézuka szemefénye" címűt, hogy mindenki megértse -astâ seara eu la pod, âi arunc pâlâria in apâ... bo bombom bom, bo bobom bomm.... amit annyiszor eljátszottam a lőtér sarkába rakott tűznél majdnem minden este.....
Személyes találkozásom egyszer volt Cseh Tamással, az első és mostmár sajnos egyben az utolsó, Tusványoson a fellépése után a színpad mögött ahol ráírta egy csomag cigire a lakcímét, hogy írhatok Neki majd levelet is ha kedvem tartja.....
Orbán Viktor szakította félbe társalgásunkat ki szintén gratulált Neki és vacsorára hívta, engem meg fekete ruhás biztonságaik emeltek vissza a kordon túloldalára.
Hát szomorúan hallottam a hírt vasárnap este, mást nem tudtam suttogni a képernyőnek csak annyit: Isten Veled!
1943-2009
Linkek: Belölem valaki útravált...
Először 90-ben hallottam a "Mélyrepülés"-t Ihú barátom előadásában Sikaszóban, egy patak és néhány fenyőfa közé belopott kis házban, gyertyafény és pálinka melegébe bugyoláltan mindnyájan és hallgattuk Ihút. Ekkor szerettem meg Cseh Tamás és Bereményi Géza közös vers-dallam ihletettségeit, ez után kezdtem beszerezni kazettán és bakelit korongon a még hallgatható sercegésű lemezeket...... Szerettem, -szeretem ezeket a dalokat-, játszottam tábortûz mellet néhányat, a katonaságnál románra fordítottam a "Gézuka szemefénye" címűt, hogy mindenki megértse -astâ seara eu la pod, âi arunc pâlâria in apâ... bo bombom bom, bo bobom bomm.... amit annyiszor eljátszottam a lőtér sarkába rakott tűznél majdnem minden este.....
Személyes találkozásom egyszer volt Cseh Tamással, az első és mostmár sajnos egyben az utolsó, Tusványoson a fellépése után a színpad mögött ahol ráírta egy csomag cigire a lakcímét, hogy írhatok Neki majd levelet is ha kedvem tartja.....
Orbán Viktor szakította félbe társalgásunkat ki szintén gratulált Neki és vacsorára hívta, engem meg fekete ruhás biztonságaik emeltek vissza a kordon túloldalára.
Hát szomorúan hallottam a hírt vasárnap este, mást nem tudtam suttogni a képernyőnek csak annyit: Isten Veled!
1943-2009
Linkek: Belölem valaki útravált...
2009. június 25., csütörtök
ZENE HATÁROK NÉLKÜL
Legelsõ meghallgatása után valami végigfutott rajtam..... nem tudtam, most sem tudom mi volt, talán valami érzés, meghatottság, felemelkedés, leesés, kapaszkodás, talpraállás, földrerogyás..... egyszerüen megérintett a zene, de másként, mint ahogy szokott egy nagyszerü, gyönyörü dal meghallgatásakor...... ebben több benne volt... nem a földkeregséget keresztül ívelõ dal hangzásvilága fogott meg, hanem a zenészeké... a zenészek eggyüvé tartozása.
Ezt nevezem én a "közös hang(ulat)"-nak.
http://vimeo.com/moogaloop.swf?clip_id=2539741
Ezt nevezem én a "közös hang(ulat)"-nak.
http://vimeo.com/moogaloop.swf?clip_id=2539741
2009. május 13., szerda
2009. március 4., szerda
Rádiós "kérdek-felelj" Szabó Attilával (interjú - PRIMA RÁDIÓ)
.... a sors vagy a nem sors keze tette , de meghívást kaptam Szabó Attilától a "Más" nevű műsorába egy beszélgetésre a Príma Rádióba. Akkor még sziklaszilárd meggyözõdésem volt, hogy egy laza, vidám hangulatú beszélgetõpartner leszek, :) , megvillogtatva néhány sziporkázó humoros megjegyzést...... de nem..... francba az egész lámpalázzal, de ott a rádió stúdiója alatt még egyszer rendbeszedtem gondolataim, hogy innen vagy fütyörészve vagy bosszúsan fogok távozni, mert élő adásban bakizni, nyögni, õõö---zzzni elég kínos...... Nazasztán úgy jöttem ki, hogy fájt a fejem s estére vidám fészket raktak belém influenzát okozó fajtiszta bac-Iluskáim. Na de hallgassátok....... ím a nagy szavak alant:
2009. január 6., kedd
MEGVAN AZ ELSÕ!
Nahát... kezdem azzal, hogy megjelent saját anyaggyüjteményem, mármint megjelentettem magamnak :) hogy ne vésszen el.
2008-as DEMO(!) hangfelvételek egy lemezen, 11 dal, 37 percnyi zene saját hangszerelésben..... persze olyan, amilyet a lehetõségek engedtek, van dal, melynek éneksáv felvételén hallatszik Réka lányom sohaja, mert leállitottam 3 perce a pörgését. Persze ezen itthoni dolgokat mind vágatlan hagytam, hissz akkor tudtam, hogy részévé váltak egyéni probálkozásaimnak.
Külön köszönet Encsinek, Editnek és nem utolsó sorban Nagyálmos Ildikónak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta két versét megzenésítésre.... naja és a gyerekeknek, hogy türelmesen feküdtek a szönyegen, míg Apa pengetett... :)
Terveztem még másodikat is, talán lessz harmadik is majdan..... de az elsõ megvan! :)
Meghallgatható 2 dal:
Hey Joe feldolgozás
Félmozdulat
videótár ITT.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)