most néztem meg, mivel eddig valahogy nem tartottam fontosnak, hogy analizáljam magam az írásaimon keresztül, hogy 4 éves ez a blog.... azaz lesz szeptemberben... nahát kicsi a világ s röpül az idő s én semmit nem változtam.......... csak a fényképeim....
... talán még annyit, hogy második gyerekkoromba törpültem vissza, ott vagyok abba a titkos világba megszorulva, melyet magam hasítottam anno létezésem égbeszökõ korszakában.
... talán még annyit, hogy megtanultam felnőttként viselkedni..... avagy felnőttként gyerekeskedni....
... megtanultam letisztultan ereszkedni gyerekeim, Réka és Ákos mellé a szőnyegre , hogy kirakjuk aznapi életfeladatunk apró darabkáit.
... megtanultam önmagam rosszaságában és jóságában úgy létezni, hogy ne bántsak.... ha lehet....
2007-ben még egy gyerekes apaként kezdtem írományaim digitalizálni, illetve írogatni, digitális kéznyomom hagyva magam után a világhálón.... soha nem gondolkodtam , hogy jól vagy rosszul írok, nem is volt fontos és nem is lesz, mivel alakítható mindenki forma-lelkivilága.
Nemrég , egy hosszú estén, vidéken beszélgettünk egy erdélyi magyar irodalmi újság szerkesztõnõjével, K. A. költõnõvel a versírás, -avagy ne korlátozzunk.... - az írás megvalósításáról, az értelméről, a háttér világáról.
Többek közt egy dologban egyetértettünk, s ezen dolog nagyon meglepett mivel középiskolás koromtól tagadtam meg a verselemzés teljes megértésének megvalósulását ... akkor és most is abban a hiszemben nyeltem le az elemzések ezer írányú tankönyvpedagógiájának köveit, hogy úgy sem fogjuk megtudni soha, hogy a költő milyen lelki avagy háttér gondolattal indította el első sorait..... maga a szikra a titok............. a robbanás az ellemezhetõ......
'szal, nekem is vannak bepöccent perceim, melyek írásra késztetnek és ennyi..... nem magyarázom, mert nincs értelme senkit bonyolítani.... :))))
Ez lettem.
Köszönöm a látogatóimnak, hogy párhúzamban voltak velem, avagy akár kereszteztük is egymást valahol.... :))
2011
