GarzoNap 26.

      A megyeszékhelyi kórházig szinte semmire nem emlékezett, csak suhant el a táj a Polski mellet észrevétlen. A nagyváros reggeli forgalma akkorra már telitõdött, lassan araszolgatva jutott fel a medencét körbeölelő domb egyikére, majd a Polszki lassú sóhajjal adta meg magát a hatalmas kórház parkolójában.
Az előtérben, a pultnál ülő szolgálatos asszisztens kérdően nézett a gyors léptekkel közeledő nőre
-Szépkúti Józsefhez jöttem, a tegnap behozott baleseti sérülthõz -próbálta nyugodtan elmondani, de valahogy egyre izgatottabbnak érezte magát.
-harmadik emelet, intenzív, kétszázharminckettes kórterem... kérem, ott jobbra van a lift -szólt unottan a képernyőt bámuló asszisztens és a telefon után nyúlt.
Mikor meglátta a lépcsősort, szinte gondolkodás nélkül azt választotta a számára most lassan döcögő felvonó helyett.
     A kórterem ajtaja előtt megtorpant. Kettõszázharminckettő. Lassan nyitott be, mintha nem akarná, hogy észrevegye is őt bárki. A kórterem egy két ágyas, kétfele üvegfallal elválasztott steril terem volt, ahol csak egy üvegfalon keresztül láthatta meg az egyik, jobb oldali ágyon fekvőt. Hátratántorodott. Egy csövekkel teletűzdelt, teljesen bekötözött emberi test feküdt mozdulatlanul és az ágy vége fele lelapuló takaró az amputált alsó végtagokról árulkodott. 
 A szívritmust érzékelő monitoron unottan cikázott a zöld kijelző.
Émelygést érzett a gyomrában, érezte hogy rosszul lesz és kihátrált a terembõl majd lerogyott a folyosón sorakozó székek egyikére. Egy odasiető nõvér ült le melléje
 -rosszul van hölgyem? -kér egy kis vizet? -kérdezte és papírzsebkendõt adott a zokogó nőnek.
-Szépkúti József... Jocó... mondja... túléli ezt? -kérdezte és próbálta magát megnyugtatni
-Mindent megtesznek érte hölgyem... higgye el, hogy mindent...  most taszították be tíz perce a második műtétre...

GarzoNap 25.

      Péter lecsukta a laptopját és azon gondolkodott, hogy mivel ünnepelje meg a havi zárása befejezését. A hétvége csak erről szólt és most hogy letudta a könyvelést levette a polcról a tavaly Tunéziából hozott vízipipát. Ezidáig kétszer sikerült kipróbálni de nem igazán emlékszik még mindig a tunéziai kávézók illatára. Végül is az első az a házavató volt ősszel, a második meg a szülinapján tavasszal és elég nagy rumlit csaptak a haverokkal, hogy a füstölés bármennyi apró foszlánya is megmaradjon. Zsú mérgesen legyintett feléje. Mint egy éve szakosodott belgyógyász már belefáradt Péter hóbortjának tiltakozásába.
-remélem kimész a kertbe -szól haragosan rá
Péter fütyülve vette ki a fiókból a szenet és a dohányt, majd a bárszekrénybõl kiemelt egy üveg behütött Chardonnayt meg egy poharat és mintha táncra szeretné kérni Zsút, tánclépésekben kikerülve a csodálkozó asszonyt kioldalolt a nappali üvegajtaján a késő délutánba öltözött kertbe.
      Eszébe jutott, hogy felhívja... -hadd hozza el Marcit is a gyerekekhez, rég nem találkoztak és rájuk fér egy kis kiruccanás a városból.
A telefon másodszor is négyet kicsengett majd a robot hangjára szakította a vonalat... -furcsa -gondolta és meggyújtotta a szenet a pipa tetején.

GarzoNap 24.

     Vica néni hátradőlt a szobát uraló hatalmas hintaszéken. A lakást a mély csend uralta. Az ablakon betörő fény a sárga függöny miatt aranysárgára festette a kopottas falakat. Egyedül a konyhai rádió halk sustorgása lopózott be a keskeny folyóson, majd elveszett a vastag faliszõnyeg bojtjai között. .
A délelőtt befejezte a hétvégén elkezdett könyvet és kicsit sajnálta, hogy nincs folytatás. Hátrasimította ősz haját és kellemes ringatást diktált a széknek.  Szemét behunyva engedte átadni lassan kihunyó gondolatait a csendnek.
                                                                        ***
     Hangos kopogtatás riasztotta fel álmatlan szunyókálásából. Míg sikerült erőt biztatnia lábaiba a kopogtatás szinte riasztóan rázta meg a kis garzon levegőjét.
Kinyitotta az ajtót és ... ott állt egy megtört nõ egy riadt szemű gyerekkel a jobbján....

GarzoNap 23.

     A Polski zaja betöltötte az utasteret de ez teljesen észrevétlen maradt számára... lefoglalták a gondolatok, az elmúlt napok történései. Még egy kicsit felfoghatatlan, hihetetlen számára az ami történt.
Marci beszökkent az autóba majd újabb lendületet vett a Polski.
A szürke felhõzetbõl szemerkélő eső és a leszorult pára uralta a várost.
-Lemegyünk Péterékhez egy kicsit -szólt a visszapillantóban keresve Marci tekintetét. Gondolta, hogy csak Péterrel és Zsúval ossza meg a történteket.... tanácsot kér, mert õk is jól ismerték Jocót...
A peremváros szakadozni kezdett majd lassan kiértek a nyugati terelőútra mely hosszú kígyóként kanyargott a völgy ölén és veszett bele a dombok sorjázásába.
Bekapcsolta a rádiót és a helyi adó surrogása majd a lassan letisztult adás édeskés dallamot nyögött a levegőbe.
     A hírtelen megszakadt jazz kissé magához térítette, majd egy gépies női hang folytatta az éteri sugárzást... 
"... -kedves hallgatóinkkal közöljük, hogy szakadozni kezd a felhőzet, így délutánra huszonkét fokra lehet számítani és kellemes napsütésre. Az éjszaka ismét visszahűl a levegő. Ugyanakkor közöljük a közlekedésrendészettõl kapott hír kapcsán, hogy a várost a nyugat felõl elhagyó autósoknak javasoljuk, hogy Mogyódnál térjenek le az E23-as közútra Tartód fele, mivel SzentImre határánál történ autóbaleset miatt a rendõri helyszínelés torlódást okozott. Egy ellenkező sávba átsodródó kamion ütközött egy szürke, BMW típusú személygépkocsival..."