2008. november 26., szerda

A vonat...

Túl vagyunk ezen az állomáson. ...... Hallgattam a kritikákat. Megnéztem az elkészült filmet a Jungle Pub-bani koncertről. Talán a legigazabb és egyben legszomorúbb kritika az az volt, hogy nem igazán sikerült egybefonódni a közönség hangulatával.... túl feszültek voltunk, na meg az a fránya technika sem akart a javunkra lenni..... Ami reményt ad,ami tény ,hogy ez mind helyrehozható. A mondanivaló az talán azoknak vált érthetővé, akik ismerték már dalaink. Csiszolatlan gyémánt.......
Egy barátom tette fel a kérdést... felszállunk a vonatra, vagy hagyjuk a francba elrobogni a végtelenbe s maradunk a szürke állomás megroggyant falai közt? Felszállunk és végigmegyünk az ismeretlenbe vezető úton, melynek nincs vége? Felszállunk a vonatra és bátran végignézzük az idegen de egyre fényesebbé váló várótermek elsuhanó fényét?
A zene, a zenélés, az zenekar s a benne részt vevés és annak megélése kimondja azt. "Úton lenni boldogság, megérkezni a halál".
Én is döntöttem már 1996-ban. Felszállok a vonatra..... és nem, sehogy sem tudok kiszállni, mert egyszerűen imádom, ahogy kihajolva az ablakán hajamba kapaszkodik a szél, szembehunyva pörögnek a dalok elkövetkező sorai, fütyül a fülemnek szakadó levegő..... Tudom, hogy megvan bennünk az a fény, amire szükség van. Meg tudjuk tenni,.... -egyforma pozitivitással!
A zene egy olyan formaisággá vált bennem, ami kimondatja velem a kimondhatatlant..... összeformálódnak, dallá gyúródnak régi és jelenbeli történeteink.....
Vajon a többiek utazók vagy csak átutazók? Van köztünk egy örök csavargó is. Én vállalom és megvettem már az egyirányú jegyem. Megvan a helyem. Megvan a többieké is, remélem velem tartanak.

"Heti egy próba" -ez a varázsigéje a műhelymunkának. Rajta fiúk! Mutassuk meg, hogy dalaink Múzsák vérvörös ajkaiknak ihletettsége. Mutassuk, meg hogy van ereje és igaza sorainknak. Mutassuk meg, hogy tudunk igaz dalt írni és elõadni olyan elõjegyzésben, amit szívünk diktált. Mutassuk meg, hogy van az Orpheusz!

Még sok dolgunk van. Fényezni kell a gyémántot, hogy önmegvalósulásában teljes fényben be tudja ragyogni dalos és dallamos lelkünk.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát ez nagyon szép!...
Megható!...
Csak azt nem tudom, hogy ennyire egyszerű-e?