2012. február 9., csütörtök

GarzoNap 4.


       Géza átküldte a másnapi lapszám anyagát. Tizenkét oldalnak a szerkesztetlen vázlata, na meg ott egy csomagolt fájl a fotókkal.  Szereti ezt csinálni bár a lap nem annyira sikeres, még kisvárosi próbálkozás de szereti. Mindig is szeretett olvasni, gyerekkori emlékként még most is megéli néha ahogy esténként a fülébe szólt az apja hangjának édes drummolása, laza hanglejtése nameg azok az árnyékjátékok a kislámpa sárgás fényénél.  Mindig is érezte a homlokára lehelt borostás "jóéjszakapuszit" bár már az álomvilág rég lecsukta a szemeit....az akkori meséknek való megélése ösztönözte később az olvasásra, az olvasás imádatára... és eszébe jutnak ilyenkor azok a játékos reggeli fények is,  a falon játszadozó nyírfa ágainak árnyékai, a panelkonyhából kiillanó tea illatának élménye.
    Minden rovatnak a helyén kell lennie, fontossági sorrendbe rendszerezte, némán alkotta meg a hasábokat. Ilyenkor nem szereti ha zavarják, mindig egy képzeletbeli kéz mozgatja az õvéít s ha ezt az idillt valami megszakítja akkor nehéz újra megtalálni a kontaktust. -Délután mikor hozza el Marcit akkor rendezi majd Vica nénit is a pénzzel -tervezi gondolatban az elsõ oldal végeztével.  Ma utaltak s ezt most ugyanúgy kell megszerkesztenie, mindent a helyére tennie mint ahogy a rovatokat a fehér hasábon. Mindent elõre kiszámított lépésekként kell megtennie ha az anyagiakról van szó. Néha becsúszik egy kis számítási disztorzió  és ilyenkor jön be Vica néni segélycsomagja.
A szerkesztõség ablakait pettyes függönyként díszítik a játékos, szélkergette hópelyhek. Néha kinéz és a pelyhek között átsikló tekintete mindig megakad a háztetõkõn túli negyeden.                     A garzon negyeden.


... egy kiskabát s egy nagykabát
bandukoltak az utcán át
benéztek ide majd oda
árcédulákat forgatva.
A kiskabát a hóban állt
nagykabátra nem talált
s nevetve jött egy gondolat
egymásra gombolva gombokat.

Nincsenek megjegyzések: