Az a másfél óra vidám zötykölődéssel telt. Vidáman énekeltek, Marci vékonyka hangja teljesen megtöltötte a kis utasteret. A Nap már álmosan készült elbújni mire feltűnt a falu templomtornya a domb mögül. Anyáéknak tavasszal lesz 6 éve, hogy kiköltöztek ide a panelból. Régi parasztház ragadta magához őket na meg az addig megtakarított pénzüket. Ráment az autó is, de most mintha mégis kisimultak volna azok a mély barázdák az arcukon, melyeket a gyár robotkarmai húztak a középkorú életéveikre.
A kert hosszan nyúlik hátra a befagyott patakig, az almafák mély didergésben sorjáznak a hólepte színig, melyet Apa épített saját kezűleg a ritka családi összejövetelek, kertbeli sütkölõdések helyszínéül.
Most az egész határ egy nagy fehér rajzlap, melyre ide oda egy egy bokrot, fát rajzolt grafittal egy képzeletbeli kéz.
A lombhullató erdő fái sûrû fésűként rendezik a mélyen szálló felhők fürtjeit.
Mama hosszan ölelte magához Marcit. Szinte ki kellet tépnie öleléséből Apa, hogy felemelve farkasszemet nézzenek, majd nevetve borostás arcához szorítsa.
A ház kéménye hosszan pöffentette füstjét a szürkületbe. Hideg éjszaka lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése