A szabadságot akarta utolérni... ezért nyomta a gázt olyan súlyosan. Ott
volt nem messze, talán tíz méterre az autó orrától az a láthatatlan
valami, amit minduntalan el akart érni.
Egy gondolat volt az a valami,
egy általa kialakított érzés mely képpé hunyászkodva ott lebegett az
orra előtt. A feladat megoldása... ez volt a célja. Ha utoléri akkor
bizton megoldódik valami. Hogy mi? -nem érdekes... ezen nem gondolkodott
el, hogy mi lesz attól jobb, csak a makacsságába öltözött ördög súgta a
válláról, hogy -nyomd, nyomd, nyomd... Alig sikerült visszakapnia a
kormányt. A szekért húzó lovak is hátrakapták horkantva a fejük, az öreg
meg moccanni sem bírt a bakkon csak nézett szembe vele a szélvédõn
keresztül.
-a fenébe -gondolta magában és próbálta ismét vizuálissá
tenni maga előtt a hirtelen elvesztett célt. Mert valaminek lennie kellet, hogy a
lelkiismerete engedje tövig nyomni a gázt.
...
A rönkszállító megpördült
az ütközéstől. A kis kombi meg átröpült az összekötött fenyőfa törzsek fölött majd
hatalmas robajjal gurult be az oldalon.
A kamiosofõr ijedten szökött
ki a kabinból és rohant le a füstölgő roncshoz. Az öreg is szuszogva
érkezett és próbáltak egy nagyobb rést felfedezni az autón, ahol
kihúzhatnák.... de nem volt bent senki.
Az összegyûrõdött autó üres
volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése