-Hát ezt nem hiszem el... ezt nem.... nem hiszem el, most már ez is.... csessze meg..... -brrrrrrrr - nehezen nyögdécselt majd teljesen megállt a Polski ketyegése ... -ez lemerült -gondolta és még egyszer elfordította a kulcsot...bár tudta, hogy a narancssárga dobozban nem maradt már egy fikarcnyi erő sem, de mostmár teljesen le akarta tudni ezt a dolgot, lerombolni ezt az egész szart ... -úgy csapta be az ajtót, hogy a ráhullott hó egyszeribe lecsúszott mindkét oldalról... bosszúsan leverte kabátjáról a havat majd kéklő tenyerét a zsebébe csúsztatta , úgy indult el az iskola fele.... ma egy ilyen nap volt.... a szerkesztõségben is dermedt volt a hangulat, pedig a reggel még jól indult minden, s egyszeriben csak annyit látott, hogy Géza komor tekintettel tartja távol a telefonkagylót a fülétől úgy ordított a drót másik végén a Nagyfõnõk .... ilyenkor õ kimegy és elszív egy cigit, hogy hátha lejár mire végez. Erre már csak egy ráadás ez az áramtalan kispolski is.
Teljesen átfagyottan érkeztek haza. Marci arca piros volt mintha farsangi arcfestékkel kente volna be a tél karcos hidege. A hópelyhek mint ezernyi kis gyémánt, olvadtan gyöngyöztek a nehéz fekete gyapjúkabáton.
Tavasszal kitör
egy hang a szívből,
nyáron meg kihajol
Napsugár széléről.
Ősszel egy levél,
szélháton útra kél
téli telelésbe
bújva fehérségbe,
nyirkos zúzmarával
alszik csendéletbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése