Csak a fák tudják...

csak a fák tudják...

a fejszehalál nem a vég
szikraként égbe szökken ha elég

- nyirkos csutakok mesélnek és 
gyöngyöző gyantákat megszülnek
bozótba rejtőzve fogannak
mélyen a földbe harapnak
csak törnek, zúgnak ég fele -

...s ha lehull a levele....
mert megteszi azt a tél szele
csak túléli és nem meghal
évgyûrût hoz neki az Angyal.

Csak õ tudja, ha pihen rajta a kéz
öleli ,hogy hangját lelje, s ha lenéz
ott látja gyermekét
ki szorítja törzsébe zárt száz éves erekjét 

-ember jön a hegyre...
Ismeri... keze kérges ringatásban
altatja hajtását fém koronában -

éles harapása már nem fáj
dőltében még látja, hogy pusztul a táj
és meztelenre horzsolja a sár.

Ott az a hely....
avarból kidugja kisujját
nem kér úgy él
már nem fél...
ezer évet jósolt neki a szél.