Vica néni gõzölgõ kávéja teljesen rendbe hozta. Vidáman kelt a reggel is és most ez a csoda teljesen átitatta az egész lényét. Ma vasárnap csak délután fut be a szerkesztõségbe korrektúrázni a hétfői számot, addig is az övé ez a nap. Marci hangja szórványban hallatszik át a másik szobából a vastag damasztfüggõny mögül. A nyári nagy garzonázás óta nem csukódik a közajtó és Vica néni egy nagy damaszttal regulázta helyre ezt a kis beosztási hibát.
Vica néni tizenöt éves özvegységét éli a földszinten és Marci garzonbeli "nagyanyja" is mikor neki mennie kell vásárolni vagy szerkeszteni. Ilyenkor Vica nénihez adja be a gyereket... és innen van a néha kapott segélycsomag is melyet mindig meghálál a bevásárlások alkalmával.
-gyertek le ebédre, főztem mindhármunkra -szól Vica néni ránézve a vastag műanyag szemüvegkeret mögül... -Marci kedvéért megsütöm a szilvalepényt is, gyertek -mondja és angyali mosollyal végigsöpör kezével a kopottas viaszosvászonon...
-Marcika! Gyere, kimegyünk egyet a hóba! -kiáltja ragyogó szemekkel és olyan gyorsan tekeri nyakára a piros kötött sálat, mintha lemaradna a telelésrõl. A kis sporttévé az ország déli részének hó okozta elszigetelõdésérõl dünnyög.
Kézenfogta Marcit majd a tömbház bejárati ajtajától visszanézett... hallotta Vica néni elkopogását a konyha fele a lakásajtó túloldalán... érezte..., most megint érezte, hogy törõdnek vele ismét...
A vasárnapi délelõttöt megtöltötte az ezersugarú Nap. A katolikus templom harangszója rásimult a kisvárosra, megtöltve az egész medencét a békesség érezhetõ csodájával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése