2012. március 15., csütörtök

GarzoNap 13.

        Reggel úgy érezte, hogy soha, de soha nem tudna kimászni a meleg paplan alól.... az ágy illata és a mestergerenda faragásának vonalai mintha valahol összefonódnának az alacsony mennyezetű szoba levegőjében, édes álmot szórva rá..... 

   A harangszó, mely a hívek készülődését igyekeztette, teljesen kiugrasztotta az álmot a szeméből. Lelkiismeret furdalása volt, elég rég annak már, mikor templomba volt utoljára.
A nemrég felújított fûrdõszoba kazánjában már lobogott a tűz. Marcit még nem költötte, hiszen vasárnap van... végül is Mamával aludt a belső szobában, Apa ez miatt a régi rúgós kanapéra szorult a nappalinak nevezett , régen a szövőszéknek helyet adó szobában a ház végében.

 Eszébe jutott az esti kártyaparti Dezső bácsiékkal a belső szomszédból és még érezte a forralt bor fahéj illatát.
Elnevette magát, hisz fölényesen nyertek asszonyokul  Klára nénivel, míg Apa és Dezsõ bácsi minduntalan a szerencse elpártolását hangoztatva kortyolgattak egész addig, míg a bor hatása nótafûzérrel tett pontot a partira.

Meglepetten észlelte, hogy a ház üres. A meleget árasztó napfény és az utcán egymást karon fogó, óvatos léptû öregasszonyok, az őket követő csendes beszédű öregemberek ünnepélyes templomba vonulása meghatotta.... olyan megnyugtató volt.

Nem akarta, hogy ez a varázs megtörjék. Soha.....
Mamáék is biztos a templomba mentek és vitték Marcit is. Őt hagyták aludni, rá is fért ebben a csendben.....
                                                       ***
A tornáncra kiülve az orgona és a kórus hangjának foszlánya hallatszott:


"...Boldogasszony anyánk,

Régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén
Így szólít meg hazánk:
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el... szegény magyarokról! ... "

Nincsenek megjegyzések: