Kezében lóbálva sportos szatyrát kanyarodott le a térről az ósdi
karaktert magán viselõ kávézó teraszára. Haját ezer irányba lengette a
langyos szellő , a pincér is mosollyal tetőzte a kávé asztalra való
pördítését...
A galambok fel-fel röppenését nézte a tér közepén... egy, mint egy Múzsa
ült le pihenni Petőfi zöldes, mohás vállára a tér közepén.
Előkotorászta szatyrából a cigarettás dobozt majd a gyújtóját keresve
kutatott.... ekkor érezte, hogy valaki áll a háta mögött majd hallotta a
gyújtó sercenését. Egy kéz nyújtott előre egy lángot.
***
A törött betonon ropogva fordult be a szűk parkolóba a szürke BMW.
Reggeli nyolc
órát mutatott a kijelző. Ismerős volt neki a táj... -de rég volt
Istenem -gondolta, majd elindult a bejárat fele. Érezte ahogy egyre
gyorsabban ver a szíve minden lépés megtétele után. Az ajtó kilincsének
hidege jólesett. Második sor, balról a harmadik -jól emlékezett a
postaláda helyére a félhomályban, majd bedobta a lapot a keskeny résen.
Egy kő esett le a szívéről, tudta, hogy ez már visszavonhatatlan és
végtelen megnyugvás töltötte el. Visszaült az autóba és a precízen
megmunkált hangszigetelésen keresztül is behallatszott a narancssárga
Polski rotyogása, amint behajtott a garzon előtti térre.
-Még mindig olyan szép mint régen, ahogy göndör fürtjei a vállára
omlottak kiszökkenve az autóból - és nézte, ahogy sietve eltűnik a
garzon homályában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése