GarzoNap 22.

     Lassan leült a fonott nádszékre és az odasiető pincértől õ is kért egy kávét.A meglepettség szinte vibrált kettejük között.  Egymás szemébe néztek és mintha megállt volna az idő egy pillanatra.... Jocó törte meg a csendet
-szia
Göndör haját bal válla fölött összefogva előrehajolt egy kissé, úgy nézte Jocót  -Te követtél? Mióta?
-nem... illetve igen, de csak innen a saroktól.... vártam hogy végezz, tudtam, hogy a szerkesztõségben vagy.... megkérdeztem Gézát. - szólt halkan és nem tudta levenni a tekintetét a nõ zöld szemeiről.
-Marci?
-Suliban..... -és furcsállotta, hogy nem érez semmi haragot.... semmit Jocó iránt, mintha még örvendene is egy kicsit a lelke, hogy látja ... mert a havi banki utalásokat leszámítva semmi egyéb kapcsolat nem fűzte egymáshoz már néhány éve. Csak az a ritka érzés, ami néha eluralkodott rajta mikor eszébe jutott.  De õ kérte meg Jocót, hogy ne keresse.... hagyja őket csendben élni.
-meglepett a leveled.... miért ilyen hirtelen?
-idáig bírtam -dőlt hátra a székében, hogy a pincér letehesse a kávéját. -azt hiszem nem megy nekem abban a világban való élés, amelyet a házaim mellet magam köré terveztem.... hiányzol, hiányoztok..... új világot akarok.... -próbálta megfogni a kezét, de a nõ lassan elhúzta.
-akkor is újat akartál, ...hagytam...
-hiányzik belőle a rugalmasság.... a spontenaítás.... az a kis őrültség ami benned van... és nagyon hiányzott a fiam... azt hiszem megszüntetem az irodát is... nem akarok kiszámítottan élni többet... párosban egyedül....
-mit akarsz akkor?  -kérdezte halvány mosolyra görbült szájjal       -egyszerűen visszalépni az életünkbe csak így.... egyik napról a másikra?   
-valahogy így -mosolyodott el Jocó is -csak kicsit másként... -mintha csak most ismernélek meg... s te meg szép lassan engeded megfogni a kezed.
Mindketten elnevették maguk és mintha ismét pörögni kezdett volna az idõ kereke a kávézó terasza körül.... a galambok újból körözni kezdtek az égen, Petõfi is jobban kihúzta magát a mohás díszmagyar uniformisában a tér közepén.
Minden megmozdult a városban..... csak õk ültek szótlanul az asztalnál majd lassan megfogták egymás kezét.