A városra kezdett ráébredni a Nap. Az ablakon kinézve látta, hogy a garzonok között polipszerűen szerteágazó járdákon emberek sietnek minden irányba. A civilizáció betegsége a sietés -gondolta, majd belekortyolt az illatos kávéba.
A harangszó élesen hasította a levegőbe a reggeli hét órát. Marci elaludt hajjal csoszogott a fürdőbe -szia Anya -suttogta halkan résnyire nyitott szemekkel... még nem ébredt rá teljesen a valóságra.
Marcit elviszi iskolába a polszkival és még hazajön -gondolta, majd megkent egy szendvicset, gondosan csomagolta és az iskolatáskába csúsztatta... elég ha kilencre megy be a szerkesztõségbe.
A megüresedett parkolóban csak a polszki egyedi hangja rotyogott majd leállt nagyot szusszanva. Marcit elvitte és még van egy óra.... a bejárati ajtó tompán puffant mögötte és máris nekilódult a lépcsőnek.... majd megállt. Visszalépett a postaládákhoz, érezte, hogy valami fehérlett a kis résben, majd kinyitotta. Egy kis fehér ívlap koppant a mozaikon. Kíváncsian kapta fel, majd rápillantva teljesen ledermedt. Egy régről ismerős kézirat volt rajta. Egy mondat.
"Szeretnék találkozni Marcival... és Veled is..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése