2012. április 19., csütörtök

GarzoNap 17.

       Honvágya volt a régi emlékekhez. Az egyetemi évek bentlakásainak titkai, a vizsgák utáni kocsmázások, a fiúk abban az öt évben.... különösen az a három, akikkel járt is kisebb hosszabb időt.
Eszébe jutott a nagypark a város közepén. Mindig ott írta meg Anyáéknak a leveleit. Negyedévesen munkát vállalt egy közértben félnormával, hisz tudta, hogy Anyáék nem fogják bírni anyagilag öt évig. Az angol vizsgái letétele után már fordított is kisebb dolgokat. Sikerült teljesen önállósítania magát. Kinnlakást keresett a külváros csendesebb részén. Akkor ismerkedtek össze. Azt hitte, hogy megtalálta az igazit, bár Jocó vajfehér Wartburgja nem igazán jelentett fehér lovas hercegi bevonulást azon a délutánon. Igen, akkor kisétált volt a Maros szélére és egy padról figyelte a fûzfaágakkal játszadozó folyót. A park széli parkolóba betántorgó Wartburgra senki sem figyelt, így õ sem, csak akkor vette észre Jocót, mikor már ott ült a padon mellette, majd beszélgetni kezdtek.... gyerekkor, kamaszkor, álmok, célok.... az egyetemről.
 Jocó utolsó éves hallgató mérnökként már a biztonságot kereste. A biztosat. Akkor ez tetszett benne, pedig tudta, hogy a rugalmas életvitelének, öntörvényeinek ezennel vége szakadhat. Fél év után vége is szakadt a teszt két csíkja megjelenésének pillanatától. Elvetetni a gyereket nem akarta, inkább halasztott az egyetemmel és hazautaztak egy kis időre hármasban a vidéki város garzon negyedének albérletébe,  amolyan családias állapotban annak tudatában, hogy itt majd minden a helyére kerül....
                                                    ***
Tízszer is elolvasta a papírlapot... értelmetlennek találta, hisz nem volt rajta semmi elérhetőség.... egyszerre gyűlölt és szeretett....

Nincsenek megjegyzések: